Dátum: 1998. december 5., 19:51
Feladó:
Tárgy: Revai es az asztrologia
Revai Nagy Lexikonanak " asztrologia" cimszava alatt talaltuk az alabbi
szoveget. A minap Valaki erveket keresett az asztrologia elleneben. Kell
ennel tobb? Revai ota mintha kicsit visszahulyultunk volna... ;-)))
Nora, Fidusz, NyoZo
ASZTROLÓGIA
Asztrológia (gör.), csillagjóslás, régebben széles elterjedtségnek
örvendett babona vagy balhit, mely a csillagok, bolygók és a Hold
állásaiból konstellációiból egyes emberek v. népek sorsát, jövôjét akarta
megjósolni. Gyökere ugyanaz, mint minden miszticizmusnak és okkultizmusnak
: személyes vágyak és a képzelôdés túltengése az exakt megfigyelés és a
szigorú logikai gondolatösszekapcsolás felett, jobban mondva az utóbbiak
teljes hiánya. Az A. a régi Kaldeában keletkezett, ahonnét az
egyiptomiakhoz és késôbb a görögökhöz és rómaiakhoz származott át, amikor
már egész rendszerré fejlôdött. A régi Rómában a csillagjósokat Bagylonii,
Chaldaei, astrologi, mathematici, genethliaci, planetarii-knak nevezték.
Jóslásaik alapjául az ú. n. horoszkóp szolgált, mely az (akkor ismert)
bolygók állását tüntette fel annak az embernek születése pillanatában,
kinek jövôjét meg akarták jósolni. A művelt rómaiak körbben az A. nem
talált barátokra és már Cicero (De divinatione, 2, 42) s Gellius
kimutatták az A. tarthatatlanságát. Természetes, hogy az asztrológusok a
nép hiszékenységét a maguk önzô céljaira bôven kihasználták. Bár Rómából
sokszor számüzettek, pl. Claudius, Vitellius, Vespasianus császároktól,
üzelmeiknek mégsem lehetett gátat vetni. A fórumon csoportokban álltak és
házról-házra jártak jóslásaikkal, épúgy mint ma is a kártyavetôk. A Kr.
utáni IV. sz.-ból származik Firmicus "VIII. libri matheseos", az antik A.
legteljesebb forrásműve. Az egyházatyák az A. buzgó ellenségei voltak.
Egyes szektáknál, pl. a gnosztikusoknál és a priscillianistáknál,
különösen pedig az új platonistáknál az A. nagy tekintélynek örvendett. Az
arabok és a zsidó kabbalisták az A.-t egész rendszerré fejlesztették. Abu
Masar (IX. sz.) és Aboazen Hali (XIII. sz.) híres tekintélyek voltak. A
keresztény népeknél a XIV. és XV. sz.-ban örvendett nagy elterjedtségnek
az A. A bolognai és paduai egyetemeken tanszéke volt, fejedelmek pedig
udvari asztrológusokat tartottak, kik némelykor nagy befolyást gyakoroltak
a kormányzás ügyeire. Savonarola és Pico de Mirandola hevesen kikeltek az
A. ellen, de azért még Melanchthont az A. híve között találjuk. A XVI. sz.
leghíresebb asztrológusa Nostradamus volt, kinek jóslásait a pápa 1781-ben
indexre tette. A.-val még a nagy Kepler is kénytelen volt foglalkozni, de
mint keserű humorral megjegyzi (Tertius interveniens, thesis 7.), "mert a
világ annyira bolond, hogy az öreg eszes mamát, az asztronómiát, csak
leányának, az A.-nak csalafintaságával lehet neki bebeszélni és
belehazudni, s mert a matematikusok fizetése oly ritka s csekély, hogy az
anya bizonyosan éhen halna, ha leánya nem keresne semmit sem". V. ö. Maury
, La magie et l'astrologie dans l'antiquité et au moyenâge (Paris 1877, 4.
kiad.) ; E. Mayer, Handbuch der Astrologie (Berlin 1891).