Datum:
Felado: [ ]
Targy: Fekete lyukak (hozzaszolas)
A csevego listak egyik hatranya, hogy a felmerulo kerdesek egy jo reszehez a
lista olvasoi kozott nincsen hiteles szakerto, igy gyakran be kell ernunk a
"vak vezet vilagtalant" megbizhatosagu informaciokkal. Ezt azert bocsatottam
elore, mert - bar fizikus vagyok - behatoan nem foglalkoztam sem az
altalanos relativitaselmelettel, sem annak kozmologiai es asztrofozokai
vonatkozasaival. Addig, amig igazan hozzaerto nem akad, nehany gondolatot
hozzatennek a temahoz. Amit ezugyben a konyvtaramban hirtelen talaltam, azt
itt idezni nagyon hosszu lenne, ezert inkabb az erdeklodok figyelmebe
ajanlom a forrasmunkakat
:
Stephen W. Hawking: Az ido rovid tortenete cimu konyve (Maecenas Kiado,
Budapest, 1989) egy teljes fejezetben targyalja a fekete lyuk kerdeset a
legcsekelyebb matematika alkalmazasa nelkul.
Ebben a temaban Hawking a vilagon az egyik legnagyobb - de lehet hogy ,,a''
legnagyobb - szaktekintely.
A Csillagaszati evkonyv tobb koteteben lehet olvasni olyan hireket, amik
vazlatosan leirjak, milyen meresi eredmenyek es gondolatmenet alapjan
feltetelezheto egyes csillagaszati objektumokrol, hogy fekete lyukak.
Csillagaszati evkonyv 1992. 108. o.
1993. 119., 124. o.
1994. 142. o.
1995. 133. o.
Mint masok is utaltak ra, a fekete lyuk nevebol kovetkezik, hogy soha sem
fogunk fekete lyukat ,,latni''. Csak arra van lehetoseg, hogy kozvetett uton
kimutassuk a jelenletet. Mint Hawking leirja, egy fekete lyuknak kivulrol
elmeletileg is csak ket merheto tulajdonsaga letezik, a tomege es a forgasi
periodusa. Mai eszkozokkel ebbol a tomeg jelenlete a kimutathato.
A veges vagy vegtelen ido kerdesehez annyit, hogy egy osszezuhano tomeg -
peldaul egy nagytomegu csillag - nagyonis veges ido alatt elerheti azt a
suruseget, amikor a felszinen a szokesi sebesseg egyenlo lesz a
fenysebesseggel. A kulso megfigyeloazonban ezt valoban eszlelheti vegtelen
hosszu idonek. Ugyanis az osszezuhano tomeg korul a suruseg novekedesevel
egyre jobban megvaltozik a terido (te'rido") szerkezete. Emiatt a csillag
bezuhano feszine altal kibocsatott feny ugy viselkedik a kulso megfigyelo
szamara, mintha egyre messzebbrol, es egyre gyorsabban tavolodo forrasbol
jonne. Azaz a fotonok energiaja csokken, (hullamhosszuk novekszik,
gravitacios voroseltolodas), es egyre kesobb ernek a megfigyelohoz.
(Vigyazat, a sebesseguk mindig fenysebesseg, tehat nem lesznek lassabbak,
ezert fogalmaztam ugy, hogy ,,mintha egyre messzebbrol jonnenek''!) A
feketelyuk-allapot eleresenek pillanataban (az esemenyhorizonton)
kibocsatott fotonok vegtelen ideig utaznak a teljesen eltorzult szerkezetu
teridoben, es energiajuk nullara csokken, mire a ,,elerik'' a kulso megfigyelot.
Ebben az ertelemben a kulso megfigyelo elmeletileg valoban azt latna, hogy a
fekete lyukka valo objektum egyre halvanyabb es egyre vorosebb; minden
idobeli valtozas, ami az objektum feluleten zajlott, egyre lassubb lesz; es
abszolut ertelemben valoban vegtelen ido alatt latna ugy, hogy az objektum
,,eltunt''. Ez azonban a kibocsatott fotonoknak a megfigyelohoz valo
megerkezese. A gondolatmenetbol kovetkezik, hogy ugyanezen fotonok
utnakindulasa a megfigyelo szamara is veges idoben tortent. Az mar inkabb
filozofia, hogy mikortol nevezunk valamit fekete lyuknak, amikor tudom, hogy
letrejott, vagy amikor latom, hogy letrejott. Ezzel a kerdessel a magam
reszerol nem szeretnek foglalkozni. Csak annyit kiegeszitesul, hogy amikor
tobb milliard fenyev tavolsagu kvazarokat vizsgalunk, tudjuk, hogy az a feny
tobb milliard evvel ezelott indult el a kvazarrol, tehat a kvazar nem most
olyan, amilyennek latom, hanem ,,akkor'' volt olyan. Valami hasonlo
elvonatkozatas szukseges a feny - mint informaciohordozo - eseteben a fekete
lyukaknal is.
Taracsa'k Ga'bor