Dátum: 1999. január 23., 23:03
Feladó:
Tárgy: =?windows-1250?Q?Csak_azért_is_:-)))
Kedves Attila, Hege és minden CSILLA-s!
Szomorú kérdésről olvasok a távcsövek kapcsán... Attila, Te felszólítod a
választ tudót, hogy ossza meg e kis, elektronikus pókhálóval - is -
összetartozó közösséggel...
Nos, én azt gondolom nincs válasz!
Lehet elmélkedni, keresni, de azt gondolom, hogy amit Ti meg is tesztek,
az a válasz, s az a helyes út! Valahogy úgy, mint az egész magyar társadalom
szinte egészének útja - mert kicsi azért a törvénnyel rablók, gazdagok,
kiváltságosok, gyárosok, politikusok, ex-aparátcsikok stb.-k rétege, ha mégoly
hatalma van is -, mely igencsak göröngyös - köszönhetően az előbb
felsoroltaknak -, de mint a történelemben láthatóan mégiscsak járható...
No persze engem sem vigasztal, hogy ez az út ilyen, de hát magam kis
részét taposom hol :-), hol :-(((
Valamikor nagyon mély élményt adott nekem a csillagok látványa, ami
kitörölhetetlenül bennem is maradt, s most két kicsi lányomnak igyekszem
valami hasonlót adni, hogy őket is megérintse a kis fénylő pöttyöcskék
varázsa!
Én azt gondolom, hogy az a fajta gazdagság, amit csillagok szeretete,
ismerete, kutatása, stb. ad, nem mérhető azokéval, akik miatt talán néha
másodosztályú állampolgárnak érzik közülünk - igencsak helytelenül - magukat.
Ez a szürke massza igenis a szürkeállományával gazdagabb, amit az a belső
massza őriz mindenkinek magának!
Az én kicsi életem legmélyebb, legmaradandóbb és kitörölhetetlen élményei közé
tartozik az a néhány találkozás, élmény, amit Öveges prof, Jánossy Lajos,
Kulin György, Dezső Lóránt, Almár Iván, Marx György és még néhány küszködő,
de mégis gyerekekre, fiatalokra és szinte mindenkire figyelő szavait hallgatva
tölthettem el... No és amit a hajdani Csillagászok Baráti Köré-től beszerzett
kicsi szürke távcsővel kuksiztam, s később a debreceni és gyulai eszközökkel
láthattam...
Jó néhány TIT előadást tartva Debrecen környékén falvakban gyerekeknek,
öregeknek klubbokban, iskolákban azt éreztem, hogy helye volt azoknak
a morzsáknak, amit tőlem hallhattak...
Azt gondolom, hogy nem keseregni kell, sokkal inkább küzdeni, mint ahogy
teszitek! Ez sokkal nehezebb, de szemben a korábbival, gyümölcsözőbb
és :-)-abb... Pl. a csillogó fiatal szemekben látott fények hatására...
Tehát csak azért is :-)))
BeR