Dátum: 1999. március 11., 21:20
Feladó:
Tárgy: Az ÜGY - utolsó utáni utáni... (és egyben leleplezés is)
Bár nem nagyon szeretek popsit csinálni ajakamból, most, hogy aludtam
délután egyet az elmúlt CSILLÁ-ban megjelentekre, mégiscsak szót kérek,
abszolúte utoljára a V.Gy. kérdéskörben.
Mindenekelőtt a legfontosabb: Hálás vagyok MCSE titkár társamnak,
Sárneczky Krisztiánnak, hogy végre határozottan, kertelés nélkül,
direkte - bár néhol kissé nyersen - kimondta, pontosan mi a bajunk V.Gy.
megnyilatkozásaival. Azt, amiről baráti körben hetek óta beszélgettünk,
háborogtunk, "anekdotázgattunk" - bár ez utóbbi túl játékos szó ide.
Vállalva Krisztián ezzel adott esetben a "céltáblaságot" is.
(Szerencsétlenre első felindulásomban pont én "lőttem"...)
Ennek kapcsán lebbenjen fel a lepel a címről is
- hiszen maga V.Gy. is sürgette ezt. A cím egy kisebb csapatot jelöl,
mégpedig a lista szakmailag vezető személyiségeit, akik vállalták, hogy
- ilyen név alatt - fáradhatatlanul korrigálják a delikvens szakmai
baromságait, tárgyi tévedéseit, hülyeségeit. Ez több alkalommal
nagyszerűen sikerült is. Rejtély, hogy kinek nem tetszett az oly
mértékben, hogy a hotmail.com -hoz fordult "segítségért". (Elég amatőr
módon, mert a rendszer azért csak-csak leleplezte, honnan is történt...)
Hogy e csapat miért pont ezt a nevet választotta? Tessék fantáziálni! A
"moderátor" talán nem volt túl jó szó, hiszen a listalevelezés világában
egy kicsit más jelent, pl. kicenzúrázási jogot - amelyről ebben az
esetben szó se volt. (L. pl. jelen számuk elejét...) A megvalósítási
forma egy szolíd kísérlet szeretett volna lenni, hogy történetünk "hőse"
kapcsoljon, és finom formában rávezessük, hogy néminemű gondunk van
ténykedésével. Mondjuk úgy: egyfajta csendes demokráciát szerettünk
volna gyakorolni. Az eredmény: LÁTVÁNYOS CSŐD, és melléktermékként jópár
CSILLA-előfizető távozása.
Hogy mi a jövő? Gondoltam arra, lehetne úgy, mint a tőzsdén: ha valami
miatt a részvények értékének változása meghalad egy bizonyos, kellően
nagy százalékot, a kereskedést egy időre leállítják. (Hadd nyugodjanak
meg a kedélyek.) De ez túlzottan sok, a helyzetet eddig még jól viselő
olvasótársunkat büntetné. Akkorhát mit lehetne tenni? Egyrészt
természetesen MI MARADUNK! (És bizonyára azok is maradnak, akik hirtelen
felindulásukban most távoztak.) A demokráciát is meg kívánjuk tartani.
Végülis szépen is meg lehet kérni egy nemkívánatos vendéget, hogy most
nincs rá szükség, levegőzzön egyet!!!
Tepliczky István
MCSE titkár