Dátum: 1999. március 22., 10:47
Feladó: Nagy Melykuti Akos --
Tárgy: Hogyan_kezdtem,_illetve_távcső_20e-ből
Kedves Csillások!
Végre valahára sikerült egyszer irnom a listára, úgy, hogy az meg is
jelent, így most eljött az idő, hogy tejesítsem ígéretemet. Ki vagyok én
(a gyerekek ezt szokták nézni, míg én az eget kémlelelm)?
Nagy Mélykuti Ákos --- NMÁ
Már majdnem 31 éves. Ifjú korom ellenére van egy kis csillagászati
multam, mert idén lesz 20 éve, hogy elkezdtem. Igaz volt egy-két kisebb
halványabb időszak, de a szerelem nem múlt el. Sokáig csillagásznak
készültem (17 éves koromig), de rá kellett jönnöm a fizika nem
erősségem, igy közgazda lettem.
Mostanában elég kevés idő jut a megfigyelésekre, mert a két kicsi gyerek
felügyelete leköt, pedig már ők is sokat tudnak a csillagokról.
Hogyan kezdtem? Nem biztos, hogy mindenkit érdekel a dolog, de spéci
engem mások történetei nagyon. Szóval 5-es voltam, amikor mindenféle
Föld körül keringő űrhajókat rajzolgattam, meg azt próbáltam kitalálni,
hogy mi lehet rajtuk. Ez valamijkor májusban volt. Megmutattam a 10-12
rajzot a földrajz tanárnak, aki nyugtázta a dolgot, majd szeptemberben
azzal fogadott, hogy ha még érdekel a csillagászet, akkor lesz a
Planetáriumban szakkör legyek szíves oda felfáradni. Mertem volna azt
mondani, hogy nem. A szakkörben egy idő után azt a feladatot kapta
mindenki, hogy tartson előadást valamilyen témáról. Nekem az apróságok
tetszettek a Naprendszerben (meteor, üstöki, kisbolygó). Az előadás jól
sikerült, és rögtön ismételhettem a felnőtt szakkörben. (Akkor még volt
annyi érdeklődő, és lehetőség, hogy külön ifjúsági, meg felnőtt szakkör
is volt). Ez a társaság jobban tetszett és itt ragadtam.
Igy kezdődött. De a szado-mazo nem ért ezzel véget, mert rábírtak arra
is, hogy észleljek. Mivel érdekeltek a mély-jegek, de nem tudtam
megkeresni őket Szőke Balázs (ha van még aki ismeri) megígérte, hogy
beállítja a távcsőbe, de előtte nézzek meg egy-két változót. Azóta
mély-jeget nem néztem sokat, csak gyönyörködni, változót viszont annál
többet is.
Érdekesség, és számomra egy kellemes kis történet, hogy 81-ben, amikor
először voltam Rókafarmon táborban, akkor a társaságot meglátogatta Öreg
Bajnok (KSZ), aki akkor éppen Gyöngyösön lakott. Mintha azt mondta
volna, hogy már rég szeretett volna velem megismerkedni, mintahogy én is
Vele.
Nekem megmondták, hogy jön a táborba, neki viszont senki nem mondta,
hogy ne egy 50-60-as éveit taposó embert keressen, hanem egy nyakik
mocskos tizenegynehány éves srácot. Jó bulik voltak azok ott.
Ja és a távcső 20e-ból. Tavaly újra indult a Planetárium Pécsett, ahol
elég sok előadást tartotam. Otthon pedig külön távcsöves bemutatókat, a
feleségem (középiskolai földrajz tanár) által hozzám irányított
diákoknak. Sokszor felmerült a kérdés, hogy milyen távcsövet vegyenek a
kezdők. Mint annyian már én is a binoklira szavazok, de nem csak az
olcsósága, és hordozhatósága miatt, hanem az egyenes állású képe miatt
is. Sokan esnek abba a hibába, hogy minél nagyobb távcsövet építeni,
pedig még a kicsikkel is nehéz tájékozódni az égen (nincsenek táblák)
főleg akkor, ha fordított állású a kép. Nem mindenki tart ki. A kezdeti
sikertelenség el veheti az ember kedvét.
Sok év megfigyelés után csak most jöttem rá (főként egy-két februári
dolog után), hogy a szabadszemes megfigyelésen keresztül mennyire meg
lehet szerettetni, és szeretni a csillagokat. Példa: fiam 4, lányom fél
három, de ha sötétben érünk haza, akkor fújják (fújták) a bolygókat
szépen sorban. Javaslatom, először a szabad szem, és a tájékozódás.
Utána már könnyebb, és akor térjünk vissza a távcsövezés problémájára.
Bocs, ha hosszú és unalmas voltam.
ACSÜ
NMÁ