Dátum: 1999. október 15., 18:28
Feladó: Aranyi Laci --
Tárgy: Y3NpbGxhZ2v2emkgZmVsaPU=
Kedves Mindenki!
Az 1972-ben felbocsátott KOPERNIKUSZ obeszrvatórium jelezte először
közeledtét. Sebessége: 20 km/sec. A felhő magja akkoriban egy fényévre volt
tőlünk, de a széle már elért bennünket. A mag kb. 5000 éve múlva éri el
térségünket. Sőrősége az akkori mérések szerint 100-1000 atom/köbcenti volt.
Az előző levelemben lemaradt a tizedespont. Elnézést kérek, nem lett volna
szabad hibázni: a helyes adat: 0.5%. Ennyivel csökkentette a felhő akkoriban
a Napból érkező sugárzást. Mentségemre szóljon, ez az adat azóta elérte a
2%-os értéket, de annyit még mindig nem, amennyit először írtam. (Öregszik
az ember, de most azért igyekeztem pontos lenni.) A felfedezés bejelentői
franciák voltak. Nevük: Claudine Laurent, Alfred Vidal-Madjar (nesze neked
francia!), Jean Aodouze és Paul Bruston A Francia Tudományos Kutatóközpont
munkatársai. A felhő átmérője a látható égen 40 fokos szöget ér el. A
Kígyótartó-Nyilas irány stimmelt. Az áthaladás mintegy egymillió évig
tarthat. Ez az a felhő mely tekintélyes mértékben leárnyékolja a Nemezis
hipotetikus névvel ellátott vörös törpecsillag-társunkat, mely nagyjából
szintén egy fényév távolságban lehet a nevezett irányban.
Azt hiszem már azért is megérte fellépnem a listára, hogy ezt az igazán
csodálatos gondolatmenetet elolvashassuk az Arcturusról, mint az egyiptomiak
csillagáról. Hozzá kell azonban tennem, hogy a Bootes csillagkép nem esik
tól messze a Nyilastól és a Kígyótartótól, mely irányból a felhő jelenleg
közeledik, s mivel az átmérője 40 fok, így tekintélyes darabot elhomályosít
az égből, s az Arcturusról szóló elmélet egyáltalán nem zárja ki a Nemezis
elméletet, hisz az akkoriban nagyjából pontosan ugyanabbó az irányban is
lehetett. A fajok periódikus kipusztulására az az IRAS hold 1983-as
felfedezésére hivatkozva, a Nemezis elmélet ha nem is oly kézzelfogható, de
mindenesetre hihetőbb. Azt hiszem nem annyira hajánál fogva előhúzott
magyarázat, miszerint addig keresgélünk az égen, amíg majd csak találunk
valamit, amire az ókori leírások esetleg akár rá is illhetnek. Inkább a az
üstökösök, nagybolygók és az úrszondák pályaháborgásán kellene mazsolázni,
azok ugyanis nagy pontossággal meghatározhatók, meg mindezek mellett
rendelkezésünke állnak az IRAS fotók is.
Szeretettel:
Laci