Dátum: 1999. október 20., 18:30
Feladó: Aranyi Laci --
Tárgy: Kedves Barátaim!
Kedves Barátaim!
Bármelyikőtökkel örömmel vállalok nyilvános vitát, akár többőtökkel is
egyszerre. Nálatok nagyobb hangúak is tíz perc után nagyon csendesre vették
a figurát. Megsérteni nem tudtok a személyeskedéssel, hiszen csak magatokat
adjátok. (Tisztelet a kivételnek!)
Legalább azok a gyerekek akik a kezem alatt tanulnak, már egy más
világképbe nőnek bele, olyanba, ahol látni is lehet, nemcsak nézni.
Gondolkodni is lehet, s nemcsak ostoba szabáyokat kívülről bevágni, s
olyanba, ahol tisztelni kell az ellenfelet is, mert ellenfél nélkül ugye
nincs kit legyőzni...
Valahogy arra a nyelvészprofesszorra emlékeztettek, aki Pesten az
irodájában eldöntötte, hogy az a bizonyos tiszántúli kislány nem tanulhatott
meg a Cartoon Network-t nézve angolul. A szülők hiába bizonygatták, hogy
kérem, a családban senki nincs aki tudna angolul, az iskolában sem tanul. Ő,
a professzor, ott Pesten, anélkül, hogy a kislányt csak egy pillanatig is
meghallgatta volna, eldöntötte. Az irodája négy fala között. Ő már csak
professzor!
Netán a Francia Tudományos Akadémia döntése: "Kövek márpedig az égből
nem hullanak". Vagy az angol: "Víznél nehezebb test nem úszhat a vízen..."
"Az atomenergia soha sem lesz felhasználható..." Folytassam? Ezeket az
akadémiai állításokat is komoly és megbecsült tudósok hozták.
Szeretettel:
Laci