Dátum: 2000. március 5., 11:31
Feladó: Piriti Janos --
Tárgy: szabadeses kelet fele
Hello!
Talan nem lesz nagyon off-topic, ha leirom "a testek kelet fele esnek"
cimu sztorit. Meg mielott valaki csovalna a fejet, hogy az elobb nyugat
fele estek, most meg keletre: Gabor arrol irt azt elobb, hogy ha
feldobunk valamit es az visszaesik, azt kisse nyugatra teszi. En arrol
irok, hogy ha valamit nagy magassagbol elengedunk, az kelet fele esik.
Nem ugyanaz a ketto!
Annakidejen Hooke es Newton finoman szolva nem nagyon kedvelte egymast,
eloszor ok veszekedtek abban a temaban, hogy a szabadon eso testek kelet
fele esnek-e, vagy sem. A Royal Society-ben (melynek akkor Hooke volt a
titkara) nagy lelkesedes fogadta a kiserlet otletet, ugyanis annak
sikere a Fold forgasanak kozvetlen bizonyiteka lett volna. A kiserletet
elvegezve nem kaptak kimutathato eredmenyt.
Az elso enyhen pozitiv eredmeny 1792-ben szuletett, amikor Bolognaban a
fiatal Guglielmini abbe vegzett kiserleteket a Torre degli Asinelli
toronyban, eredmenyeirol meg abban az evben konyvben szamolt be. Szamos
nehezseget kellett lekuzdenie. A torony resein at zavaro legaramlatok
voltak, nehez volt biztositani, hogy a femgolyo teljes nyugalombol
induljon. A golyok kozel 78 meter magasbol estek egy viaszlemezre, ahol
nyomot hagytak.Eredmenye 16.69 mm keleti es 11.89 mm deli elteres volt.
Eredmenyeit Parizsban Laplace dolgozta fel, munkajanak atdolgozott
valtozatat Egimechanikajaban is kozolte. Fo eredmenye volt, hogy deli
iranyban nem szabad kimutathato elmozdulasnak lenni, ami ellentmond
Guglielmini kiserletenek, tovabba a keleti elteresre is kb. ketharmad
akkora ertek kovetkezett volna szamitasaibol.
Ujabb kiserletekbe kezdtek. J. F. Benzenberg 1802-ben a hamburgi
Michaelisturmban folytatott kiserletsorozatot a leheto legnagyobb
precizitasra torekedve. (A golyok nyugalmi helyzetet pl. mikroszkoppal
ellenorizte, szelcsendes idoben, ejszaka) Eredmenye 9 +/- 3.6 mm keleti
es 3.4 +/- 2.5 mm deli elteres. Laplace modszerevel Hamburg
szelessegere 8.7 mm keleti elteres adodik, ami eleg jo egyezes, de a
deli elteres eleg nagy gondot okozott.
Benzenberg eredenyeit Olbers kezdte feldolgozni Bremaban. Eredmenyul
olyan ertekeket kapott, amelyek sem Laplace elmeletevel, sem Benzenberg
kiserleteivel nem egyeztek meg.
Teljes kaosz latszott kialakulni. Akkoriban ilyen esetekre egyetlen
lehetseges megoldas volt: Kerdezzuk meg Gausst!!! O akkoriban a
kisbolygok palyaszamitasaival foglalkozott, de erdekelni kezdte a
problema. Teljesen uj elmeletet irt fel, melyben figyelembe vette a
sebesseg negyzetevel aranyos kozegellenallasi erot is. Leglenyegesebb
mozzanata, hogy a mozgasegyenletek elemzese soran elsokent tudta
helyesen ertelmezni a forgo Foldon a mozgo testekre hato Coriolis-ero felleptet.
1803 marciusara kiderult, hogy Gauss elmelete a helyes, es a keleti
elteresre lenyegeben Benzenberg mereseivel egyezo erteket kapott.
Benzenberg 1804-es konyvenek mellekletekent kozolte Gauss munkajat.
Igazan meggyozo kiserletet igen sokaig nem tudtak vegezni, bar sok
probalkozas volt. 1902-ben Edwin Hall (a Hall-effektus felfedezoje)
vegzett kiserleteket, ami jo egyezesben volt az elmelettel.
Jano