Dátum: 2001. február 27., 17:06
Feladó: Androkity István --
Tárgy: megy_az_okoskodás
Sziasztok!
Ha már meg lettem név szerint is szólítva, úgy érzem
válaszolnom is kell.
Az ominózus 90%-os letapogatás nem az én gondolatom, csak
hallottam
valamikor 15 évvel ezelőtt.
Első reakcióm ugyanaz volt, mint Szilárdé. Aztán lassan
teltek az évek...
Én azt hiszem nekünk nem az a feladatunk - mint nem csak a
csillagászatban
amatőröknek -, hogy pillanatok alatt megváltoztassuk az
embereket, meg
felmérjük a százalékot, hanem az, hogy valós, megalapozott,
hétköznapi
ismereteket adjunk az érdeklődő közönségnek a világ
tudásunk szerinti
mibenlétéről. És ez szolgálat. Nagyképűséggel nem
szabad közelíteni sem
magunkhoz, sem másokhoz.
Bencze Balázs nagyon jól írja le a kollégái között
szerzett tapasztalatot.
Ezt már én is átéltem.
Népművelést tanultunk a főiskolán és a
természettudományi ismeretek egy évre
be volt iktatva a kurzusba.
Dr. Victor András vendégként tanította a műszaki
egyetemről, aki egyébként
mint biokémikus az általános iskolai 8. osztályos biológia
könyvet is írta.
Csak kiegészítésként: az idősebbek biztosan ismerik, Victor
Máté könnyűzenei
zeneszerző bátyja, aki esténként vonósötösben játszik.
Azt mondja az előttem felelő "kolléga": "Tudja, tanár úr,
én olyan
humánbeállítottságú vagyok." "Én is."
Majd' leestem a székről. :-)
Akkor vált bizonyossá előttem, hogy az ember nem lehet
egyoldalú.
Okos ember nem a butákat tanítja, hanem sok türelemmel az
érdeklődőket.
Androkity István