Dátum: 2001. március 10., 12:06
Feladó: Külső hozzászóló --
Tárgy: még_egyször_(fizika)_oktatás...
Részemről is az utolsó megnyilvánulás a témában. Két
napig nem voltam gépközelben, így most jó sok
észrevételre fogok válaszolni, emlékezetből, hogy
minél rövidebb legyek, pontokba szedve, mert az
hegénél is bejött... :-)
1. Baj, hogy a természettudományos oktatás (nem csak a
fizika és a csillagászat) háttérbe szorul. Azért baj,
mert ennek világszemléleti hatása van (szándékosan nem
'világnézetit' írtam, mert annak talán politikai
színezete lenne).
2. Nem hiszem, hogy pusztán az óraszámokkal manipulálva
ezt a folyamatot meg lehetne fordítani, vagy akár csak
megfékezni. Úgy gondolom, hogy az alapszintű oktatás
(hadd értsem ide a középiskolát is) évszázadok alatt
kialakult rendszere már nem tartható sokáig.
2.a. Ennek egyik oka éppen a természettudományok
egyre gyorsuló fejlődése. Egyrészt a 'klasszikus'
tudományágak (matematika, fizika, biológia, kémia,
földrajz) önmagukban is gyarapodnak, de létrejönnek
'új' tudományok is, pl. informatika, ökológia,
amelyeknek szintén kell helyet biztosítani az
oktatásban. (Anno Klebelsberg Kúnó nyilván mást
értett 'modern kémián', mint amit értünk mi és ma.)
2.b. Másik ok következik az elsőből: az megszerzett
természettudományos ismeretek gyorsan avulnak, a szó
azon értelmében, hogy az újabb ismeretek mintegy
'elfedik' a régebbieket. Ennek a folyamatnak a
karakterisztikus ideje is egyre rövidebb lesz.
Következésképp szükség van és méginkább: szükség
lesz a folyamatos (ön)képzésre.
3. A jövő iskolájában -- SZERINTEM -- nem a hagyományos
tantárgy-orientált oktatásra lenne szükség, ami
állandó csatározást jelentene a különböző tárgyakat
oktatók között. El kéne érni, hogy a gyerekek
meglássák: minden mindennel összefügg. Ma sokszor
előfordul, hogy a tanultakat nem alkalmazzák a
valóságra, a tankönyvek világa 'steril'.
Friss példa: tegnap Visegrád környékén autózva
diplomás útitársammal beszélgetve szóba került a Duna
alacsony vízállása. Ő a szlovákokat okolta, mondván:
a Duna vizének egy részét elvezették egy tárolóba.
Nem értette meg, hogy a víz előbb-utóbb ki is jön
onnan. Utaltam az anyagmegmaradás törvényére, és nem
tudta, hogy hogyan is kerül ez ide?
3.a. A természettudományoknál igen nagy jelentősége
lenne a kísérleteknek, de nincs rájuk idő. Persze,
mert a fizika óraszámai el vannak választva mondjuk a
földrajztól, és egyik sem ad a sajátjából. Pedig
a csillagászatot (távcsöves bemutató, planetáriumi
óra) 'el lehetne számolni' mindkettőnél.
4. Úgy érzem, sokan nem értették meg, amit korábban
írtam (valószínűleg félreérthetően): kell-e
egyáltalán annyi fizikát oktatni Jucikának? Itt
konkrétan a _lexikális_ fizikatudásra gondoltam.
Állítom, hogy nem kell tudnia a Tejútrendszer
pontos méretét, elég, ha azt tudja, hogy bazi nagy,
és borzasztó sok, a Naphoz hasonló égitest alkotja,
amik éjszaka csillagokként látszanak. És akkor ide
kellene még egy távcsőbe pillantás, hogy a _saját_
_szemével_ láthassa a csillagokra bontott Tejutat.
Azt kellene megtanulnia, hogy a csillagok világa
nem egy sztatikus, 'kristálygömbre festett' világ,
hanem ugyanolyan örökké változó, fejlődö valami,
mint a közvetlen biológiai/földrajzi környezetünk.
5. Intelligens emberekre van szükség. Az, hogy egy-egy
ember konkrétan fizikus, geológus, orvos vagy más,
az már másodlagos (bár fontos) kérdés. Az intelli-
gencia fogalmát szokás 'problémamegoldó képesség'-
ként definiálni. Ebbe szerintem belefér az, aminek
a kialakítását a fejekben itt a listán sokan a
fizikaoktatás feladatának tartanak. Szerintem nem a
fizikaoktatás, hanem az OKTATÁS feladata.
Itt és most befejezem, én is köszönöm a sok érdekes
hozzászólást, és elnézést kérek azoktól, akiknek a
türelmével visszaéltem. Ha valaki úgy gondolja, hogy
szívesen váltana levelet velem ebben a témában,
írjon magánban.
--
Ervin