Dátum: 2001. március 17., 13:29
Feladó: Piriti Janos --
Tárgy: Simon Marius
Simon Marius 1573-ban született Günzenhausenben. 1586 és 1601 között a
lutheránus akadémián tanult Heilbronnban. Csillagászati és meteorológiai
megfigyeléseit 1594-ben kezdte. 1599-ben, majd később haláláig évente
csillagászati táblázatokat publikált. Tycho halálának évében Prágában
tanult tőle csillagászati észleléstechnikát is. Később a padovai
egyetemen tanított, ahol egy csúnya plagizálási ügybe keveredett Galilei
egyik kéziratban terjedő írásának egyik tanítványa neve alatti kiadása
kapcsán. 1605-ben visszatért Németországba, Itáliában korábbi jóhíre
erősen csökkent.
1609-ben kiadta Euklidesz első német nyelvű fordítását. 1608-ban egy
tüzértiszttől hallott a holland távcsőről. 1614-ben publikálta "Mundus
Iovialis anno M.DC.IX Detectus Ope Perspicilli Belgici" c. művét,
melyben a Jupiter holdjainak 1609 november-decemberi észleléséről
számolt be. Mivel korábban nem publikálta, Galilei Sidereus Nuncius-ának
megjelenése óta a prioritás kérdése eldönt(he)etlen. Bonyolítja a
helyzetet, hogy Marius a Julián-, Galilei a Gergely-naptár alapján adta
meg adatait. Ami viszont bizonyos: a Jupiter-holdak mozgására vonatkozó
táblázatokat először Marius közölt idézett művében, (mellesleg ebben
számol be az Andromeda-köd 1612-es távcsöves felfedezéséről is). A ma
használatos neveket szintén Marius adta a holdaknak, Keplerrel történt
levelezése alapján inspiráltatva (itt egyébként még egy erős
lutheránus-szál is belejátszik a történetbe)
"Jupiter is much blamed by the poets on account of his irregular loves.
Three maidens are especially mentioned as having been clandestinely
courted by Jupiter with success. Io, daughter of the River, Inachus,
Callisto of Lycaon, Europa of Agenor. Then there was Ganymede, the
handsome son of King Tros, whom Jupiter, having taken the form of an
eagle, transported to heaven on his back, as poets fabulously tell ... I
think, therefore, that I shall not have done amiss if the First is
called by me Io, the Second Europa, the Third, on account of its majesty
of light, Ganymede, the Fourth Callisto ..."
"This fancy, and the particular names given, were suggested to me by
Kepler, Imperial Astronomer, when we met at Ratisbon fair in October
1613. So if, as a jest, and in memory of our friendship then begun, I
hail him as joint father of these four stars, again I shall not be doing
wrong."