Dátum: 2001. március 27., 15:37
Feladó: Keszthelyi Sandor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 50.
GAZDA István összeállítása:
A magyar matematika történetéből.
A klasszikus századok számolómesterei.
Segédkönyv a felsőfokú oktatási intézmények
számára.
Szakszerkesztő: Scharnitzky Viktor.
Közreműködők: Bodorné Sipos Ágnes,
Szénássy Dóra, Gazda Ákos, Gazda Gergely.
Piliscsaba, 2000. Magyar Tudománytörténeti
Intézet kiadása, TONYO-GRÁF Nyomdai és
Grafikai Stúdió nyomda, 319 old. Ára: 1500 Ft.
MAGYAR TUDOMÁNYTÖRTÉNETI SZEMLE
KÖNYVTÁRA 15. TUDOMÁNYTÖRTÉNTI
BREVÁRIUM. III. kötet.
Kapható a Budapesti Teleki Téka (Budapest,
VIII., Baross u.1. tel: 267-6996), a Custos-Zöld
Könyvesbolt (Budapest, II., Margit körút 7. tel:
212-5191), a Kis-Magister Könyvesbolt
(Budapest, V., Magyar u. 40. tel: 327-7796)
üzletekben.
Gazda István összegyűjtötte, áttekintette,
megrostálta a hazai matematika történetével
kapcsolatban keletkezett írásokat, és a
legjobb, leginkább jellemző, érdekes, fontos 32
ilyen tanulmányt eredetiben tette ebbe a jó
vastag kötetbe. Így szép áttekintést kapunk a
honfoglaló magyarság számolásmódjától, a
középkori és újkori matematikán át egészen
1945-ig. Bőségesen jegyzetelve, mutatókkal
ellátva: amit egyetemi segédkönyvként, tanári
segédkönyvként lehet használni.
Na de mi köze ennek a csillagászathoz?
Szinte minden korban, minden tanulmányban,
minden matematikusban találunk csillagászati
vonatkozást. Hiszen 1610 előtt a köznapi
ember is ugyanazt látta az égen, mint a
csillagász. A csillagász annyival tudott többet,
hogy számolni is tudott, ha tudott. Az ég
állását, a bolygók helyzetét, egy üstökös
pályáját, fogyatkozásokat ki tudta számolni a
múltban, vagy a jővőben. De számolni kellett
a naptárhoz, a húsvéthoz, egyéb ünnepekhez.
Létszükséglete volt a számolni tudás és a
geometria ismerete.
Bizony-bizony akkoriban még
asztrológusokként alkalmazták a királyok
a derék églesőket, fizetésük vagy állásuk
függött adataik pontosságától ---erre kellett a
matematika, a számoláshoz pedig táblázatok.
Igen: hatszámjegyes színusz- és tangens-
táblázatok készültek Budán az 1460-as
években, melyet két évszázadig utánnyomtak
európaszerte!
A könyv magasszintű (de olvasmányos)
tanulmányai bemutatják a középkorban a
geometria és csillagászat oktatását, királyaink
udvaraiban működő csillagászokat,
csillagászati részeket is tartalmazó
kódexeinket. A Mátyás udvarába hívott külhoni
csillagászokat (Regiomontanus és társai), a
külföldi egyetemeken tanuló magyar diákok
csillagászati előadásáit és írásait. Pühler
Kristóf is inkább csillagászati földrajzot művelt,
mint puszta geometriát. Később Debrecen,
Sárospatak, Kolozsvár, Nagyszombat, Buda
felsőfokú iskoláiban a nagyhírű matematika-
professzorok csillagászati érdeklődésére is
fény derül. Aztán jön Gauss, Bolyai Farkas,
Bolyai János geometriai munkássága, de
mindegyükük sok csillagászati kapcsolódással.
Persze napjainkhoz közeledve egyre inkább
eltávolodik a csillagászattól a matematika,
melyek a középkorban olyannyira össze voltak
kapcsolódva.
Hát erről szól ez a könyv: matematika,
számolás, geometria, de majdnem mindenütt
elő-előbukkan egy-egy csillagászati szál.
Asztrológusok vagy asztronómusok, illetve:
"Egeket czirkalmazó Tudákosok" ---ahogy
Dugonics András megmagyarította 1798-ban a
csillagvizsgáló embereket. Nagyszerű
mennyiségtani műszó-magyarításai közül ez az
egyetlen, ami szerencsére nem maradt úgy!
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)