Dátum: 2001. május 7., 8:47
Feladó: Keszthelyi Sandor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 87.
JANKOVICS Marcell: Ahol a madár se jár.
Hét év tizenkét tanulmánya.
Budapest, MCMXCVI. (1996.) Pontifex Kiadó,
Gyomai Kner Nyomda RT., 239 old. Ára: 1100
Ft.
Kapható a könyvesboltokban.
Az 1941-ben született szerző (filmrendező,
művelődéstörténész) régóta kacérkodik a
csillagászattal. Már 1978-ban megjelent "A
Csodaszarvas monda a csillagos égen"
tanulmánya. 1980-ban adta ki "A népmesék és
a csillagos ég" könyvét. Majd 1987-ben a
"Csillagok között fényességes csillag: a Szent
László-legenda és a csillagos ég" című szép
kötetben a magyar néphagyományok, és
őseink csillagászatát, világszemléletét
kapcsolja össze.
Az 1996-os "Ahol a madár se jár" könyve hét
további tanulmányát közli (az alcím hibás: nem
hét év tizenkét tanulmánya, hanem tizenkét év
hét tanulmánya!), ebből hatot csillagászatinak
nevezhetünk. A szerző állandóan úton van a
népmesék és a csillagos ég között. Ezen
írások "útleírások": e képzeletbeli tér-idő utakon
tapasztaltak följegyzései. A szerző arra
kalandozik tehát: amerre a madár se jár!
Vannak közöttünk akik szeretik Jankovics
Marcellt, rajonganak írásaiért. Sajnos én nem
tartozom közéjük. De a könyv: magyar nyelvű,
és a csillagászathoz kapcsolodó.
Fenntartásom viszont van: nem egészen
természettudományos mindez! A szerző
egyrészt ismerteti azt a sok szépet, amit
láthatunk az égen nappal vagy éjszaka.
Másrészt ismerteti amit a régi korok emberei,
őseink hittek mondákban, szólásokban,
közmondásokban, néphagyományban,
népművészetben. Mindkét kategória külön-
külön igaz. Talán van is egy kevés kapcsolat a
kettő között. De, hogy minden égi látvány és
minden földi hiedelem között rendszeres és
állandó kapcsolat van: az nem bizonyított, és a
szerző sem bizonyítja. Csak leírja, és elvárja,
hogy elhiggyük.
ARCHAIKUS VILÁGKÉP A SZIBÉRIAI
SÁMÁNDOBOKON: a sámándob, mint
csillagtérkép, mivel mindkettő kerek. A
finnugorok, és ősmagyarok világszemlélete
tárul itt fel.
CSODASZARVAS A CSILLAGOS ÉGEN: a
szarvas a finnugor népek kultuszállata volt, az
égi megfelelője a Cassiopeia, Perseus, Auriga.
A Csodaszarvas hét leányborja a Fiastyúk. Az
Orion egy leölt szarvas. Az iker Castor és
Pollux, a magyar mondákban: Hunor és
Magyar...Népünk eredetmondája bizony ott
sziporkázik a csillagos égen.
ERÓSZ ÉS ERÓÉ. KASZTRÁCIÓS
KOMPLEXUS A TÜNDÉRMESÉKBEN: a
meséket 18 éven aluliaknak nem is szabadna
olvasni. Itt kevesebb az égi megfelelés:
csillagokról alig esik szó, annál több a mesék
erotikájáról, mégis...
ÁRGIRUS CSILLAGAI: bármilyen meglepő:
Vörösmarty "Csongor és Tünde" története is
tisztán csillagászat-mitológiai. Tündér Ilona a
Hattyú, a Tejúton fekszik. A fehérlő
tejútlábszárak között sötétlő fekete hasadékról
álmodozik Árgyélus királyfi, mindenáron ide
akar felmászni, és kisbaltáját beleverni...
AZ ISTENI VENDÉG: az égen a Bika
lenyúzott bőrére vizelnek a mondákban, emiatt
a földi esős időszak kezdődik, a Földanya ettől
lesz terhes: gyermeke az Orion, az égen
megfigyelhető a heliákus kelése, a legszebb
csillagkép így születik évente újra...
AZ ARANYHAJÚ KERTÉSZBOJTÁR. A NAP
A MESÉKBEN: a Nap mesékbeli szerepe a
legfontosabb, ezt ragozza végig a tanulmány.
Minden nap van Nap, minden mesében van
főszereplő (azaz a Nap), minden nép, minden
meséjében felismerhető a Nap. A negatív hős:
naprabló, fény-veszejtő, ronda sárkány, aki
felfalja a Napot. Jó példa erre a Piroska (a Nap)
és a Farkas (a Lupus csillagkép)
gyermekmese, de még mesék százai
mesélnek a Napról. Ez a tanulmány számomra
a legzavarosabb, remélem kellően tudtam
illusztrálni zavarodottságomat...!
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)