Dátum: 2001. július 17., 1:15
Feladó: Tepliczky Istvan --
Tárgy: Oracsbitu - július 15-e
Az eddigi leghosszabb nap...
Minthogy az előző este már nem engedtek át bennünket a 8 órakor bezárt
szlovák-magyar határon Tornanádaskánál, az éjszakát Bódvavendégiben a (kihalt)
általános iskola kertjében töltöttük. Reggel a polgármester meglátogatott
bennünket, beszélgetünk egy jót, kapott szuvenír napóra-katalógust. Közben pedig
kitaláltuk, hogy ha már nem engedtek át bennünket, akkor nem is megyünk továbbra
sem, hanem az "innenső", vagyis a szlovák oldalon maradunk, és ellátogatunk
Kassára. (A legeslegelső tervben ez pont így szerepelt.)
A tényleges elindulás előtt egy hatalmasat fürödtünk ismét a Bódvában. Utána
pedig közel síkvidéken faltuk a kilométereket. Az idő ugyan egyre forróbb lett -
közel hivatalos források szerint elérte a 35 fokot! -, az oldal- meg olykor
szembeszél valamicskét enyhített a helyzeten, persze iszonyú folyadékveszteségek
árán (vö. a prolgás hűtő hatása). Emese és Eszter - aki beköltözött egy napra
pihenni a "hullaszálító kocsiba" - közben megszerveztek nekünk egy nagy
sztrapacskazabálást egy motelben. Mire befejeztük, délután 4 lett, s épp a
legvadabb hőmérsékletű órák dúltak.
Közben Nyúvörd Csabócza és Rita is megérkeztek a környékre, de ahelyett, hogy
gyorsan Kassa főterére siessünk, ahogy megbeszéltük, sokkal jobb programunk
akadt, mégpedig kvázi véletlenül. Nem akartunk a főúton beérkezni Kassára, mert
a főúton minden "idióta" be tud érkezni. Helyette egy folyóvölgyön feltekerve
"oldalról" közelítettük meg - és lám-lám, milyen jól tettük! A folyó egy helyen
hatalmas völgyzáró gáttal volt elrekesztve, mögötte pedig gyönyörű,
kristálytiszta, jéghideg tó fogadott bennünket. Persze nemcsak minket, hanem
Kassa apraját-nagyját, rengeteg embert a kánikulában, de elfértek. A tó
tisztaságára jellemző, hogy lazán 2 m mélységig le lehetett látni benne, s
gyönyörködni az úszkáló halakban.
A tekerésben beállt fenti "technikai szünet" után este 8 körül értünk be Kassa
főterére, hatalmas lejtőkön, borzalmasan ronda lakótelepek között legurulva.
(Aki járt már a városban, érti, mire is gondolunk.) De a belvárosi részt szépen
megcsinálták. A zenére programozott szökőkűtrendszer volt a legfőbb
látványosság, de a lóvasút meg az utca közepén futó "patak" is elnyerte
tetszésünket. Sikerült megszemlélni a vasárnapi istentisztelet okán
díszkivilágított bazilikát is. A fotók nagyrésze sajnos az alkonyat miatt jó
fényszegényre sikeredett...
A városnézés után útrakeltünk erőltetett menetben a határ felé, jó trágya volt a
sötétben a főúton libasorban gurulni. Azután Hidasnémetinél befordultunk a
Zemplén felé, s Abaújváron találtunk egy csendes kis kempinget - miközben
majd' ránk szakad a vaksötét ég. (Mondani sem kell, hogy az üstökös
szabadszemes...) Sajnos itt a kempingben nulla a mobil térerő, így ki tudja,
mikor olvashatja a nagyérdemű eme leírást...
Üdv:
Tepi