Dátum: 1997. október 7., kedd (09:50 UT) |
Feladó: |
Tárgy: Re: Elfogas |
Hello!
Egy valasz elfogas ugyben:
> egymashoz kepest (nagyjabol->arapaly.) Akkor viszont az elfogott egitest
> hogyan tud (annyi) mozgasi/helyzeti energiat vesziteni, hogy ne repulhessen
> ugyanolyan messzire az uj tarsatol, mint amilyen messzirôl jott.
Nem veszit jelentos mozgasi energiat, mivel tovabbra is mozog. Csak hat ra
egy allando ero, ami korpalyara kenyszeriti. A megerkezes sebessege es a
gravitacios erok nagysaga (a bolygo merete) hatarozza meg, hogy milyen
palyara all, sot hogy palyara all-e egyaltalan. Ha gyorsabban jott mint a
szokesi sebesseg akkor legfeljebb elkanyarodik es tovabbszaguld.
> Elfogas megegyszer: az egitestek mozgasa, mivel nincs surlodas vagy mas
> zavaro tenyezô, megfordithato. Vagyis, ha egy adott pillanatban minden
> egitest egyszerre hatraarcot csinalna, akkor ugyanazon a palyan mozogna
> visszafele, mint amin eddig haladt. Viszont ez a mozgas ugyanolyan jellegu
> mint az idôben elôre halado -- ugyanazok a torvenyek irjak le ugyanugy.
> Ha tehat letezik az elfogas jelensege, akkor a (spontan) szokes is
> kell, hogy letezzen. Eleg hihetetlen, nem?
Igen, hihetetlen. Megint csak nem tetelezel fel erohatast. Egy befogott
bolygo (mostmar hold) visszafele keringetese eseten sem szunik meg egy ponton
a palyan tarto gravitacios ero ugy ahogyan a megerkezeskor fokozatosan
megjelent.
Es vegul bocs hogy ilyen laikus modon fogalmaztam, de nem vagyok kepzett
csillagasz, csak programozo matematikus. Viszont kenytelen voltam annyi
fizikat megtanulni a felvetelihez ami ugy gondolom elegendo a valaszhoz. Ha
nem, akkor bocs, es javitsatok ki.
Viszlat!
Barna Janos