Dátum: 2003. március 12., 20:25
Feladó: Gyula Szabo --
Tárgy: Utoirat
Ugyanitt van egy "idegen mintaszöveg", Angerianus 125.
Erotopaignionja; ebben fényét elvesztő Phoebusról van szó.
Tehát a minta adva van, lehet, hogy a "fényes nap setétűl"
csak gesztus, némi fordítói ötlettel. Igazából nem tudom
eldönteni, mert elfogult vagyok a napfogyatkozás-ábrázolás
irányában.
De ha mégsem napfogyatkozásról van szó: mennyivel de
mennyivel szebb, színesebb, élőbb Balassi utánköltése!
Legalább ezért megérte... :)
SzGyula
Tempore tecta ruunt Praetoria, tempore vires,
Tempore quaesitae debilitantur opes.
Tempore vernales flores, argentea et arent
Lilia; praefulgens tempore forma fluit.
Tempore montani lapides, et tempore virtus
Occidit, et regum tempore defit honos.
Tempore mutantur cineres in saxa, peritque
Tempore fama, perit gloria, nomen abit.
Vertitur in senium tellus, et tempore montes
Deficiunt, aequor tempore perdit aquas.
Tempore fit coelum variabile, tempore Phoebus
Luce caret; scriptum tempore marmor obit.
Tempore durities, decedit tempore livor.
At meus heu nullo tempore cessat amor.
Angerianus: Szerelme örök
Idővel összedőlnek a praetorok házai, idővel az erők,
idővel elértéktelenednek a megszerzett kincsek. Idővel
elszáradnak a tavaszi virágok, és az ezüstliliomok idővel
elmosódik a ragyogó alak. Idővel a hegynyi kövek, s idővel a
virtus elmorzsolódik, és a királyok megbecsülése is
alábbhagy idővel. Idővel porrá omlanak a sziklák, elmúlik
idővel a hírnév is, elmúlik a dicsőség, a név elszáll.
Öregségbe fordul a föld, és idővel eltűnnek a hegyek, e
tenger idővel elveszti vizét. Idővel változó lesz az égbolt,
idővel elveszti fényét Phoebus idővel elpusztul a márványba
vésett szöveg. Idővel a keménység, elmúlik idővel az
irigység. Viszont, jaj, sohasem hagy alább az én szerelmem.