Dátum: 2004. október 12., 21:27
Feladó: Csörgits Gábor --
Tárgy: Re: szkeptikus
Sziasztok!
Elgondolkodtató, amit Gyula megosztott velünk, ugyanakkor számomra
kissé túl pragmatikus Weissmahr érvelése. Ami nem is oly meglepő,
tekintve, hogy a szkeptikus álláspont hibáját kívánja bemutatni
. Tehát
ő maga
nem szkeptikus... s mint ilyen, önkéntelenül olyan alaptézisből i
ndul ki,
ami
bizonyosságként fogható fel.
> Egyszeru pelda. Szkeptikusan azt mondjuk, hogy ismereteink nem
hozhatoak
teljes osszhangba a valosaggal, es hogy az ember sosem fogja
megismerni a
vilagot maga korul. Ezzel viszont mit tettunk? OSSZEHASONLITOTTUK a
valosagot az ismeretunkkel! - es megallapitottuk, hogy a ket dolog
kulonbozik. Mar pedig ha a valosagot osszehasonlitjuk valamivel, akkor
a
valosagrol is, a sajat ismeretunkrol is vannak biztos ismereteink.
Hát nem. VALÓDI szkeptikusként ilyesmit nem mondhatna senki.
Maximum
valami olyasmit, hogy soha nem tudhatjuk meg, mely ismereteink és
milyen
mértékben hozhatók összhangba az objektív valósággal. Ez a ki
tétel
természetesen önmagára is érvényes, sőt erre a mondatra is.
> Weissmahr ramutat arra is, hogy aki ezt a mondatot kimondja,
tulajdonkeppen rengeteg biztos ismeretet foltetelez meg az emlitetten
kivul is. Foltetelezi, hogy vannak korulotte emberek, akik meghallgatjak,
foltetelezi, hogy van nyelv, hogy a nyelvi kozles ertelmes, hogy van
levego; hogy a tobbi ember maga is ertelmes es tulajdonkeppen
egeszen
hasonlo ohozza. Tehat ennek a mondatnak a kimondasa
tulajdonkeppen szinte
vegtelenul sok biztos ismeretet foltetelez, amelyekkel a mondat mind
transzcendens ellentmondasban all.
Ugyan miért? Tulajdonképpen a mondat kimondásának objektív
valóságként
történő elfogadása is megkérdőjelezhető. Lehet, hogy a Csilla
lista sem
létezik
(majd kapok én ezért Tepitől!), és csak téveszme, hogy azt hiszem
,
éppen
olyan embereknek írom le e gondolatokat (azok ugyan micsodák is?),
akik
majd megkapják levélben, és pokolba kívánnak, amiért megint nem
csillagászati témákról folyik a szó... A fenti idézetben egyetl
en
föltételező van,
az pedig maga Weissmahr. Ő feltételezi mindazt, ami szerinte eleve
ellentmondásba kergeti a szkeptikus gondolatmenetet. Számomra
olyan,
mintha sose találkozott volna igazi szkeptikussal, vagy mintha nem ezt
az
ismeret(len)elméleti megközelítést, hanem pusztán annak lexikonb
ól
vett
definícióját, illetve ennek értelmét akarná cáfolni.
Persze tévedhetek is, lehet, Neki van igaza - a szkeptikusságba ez
bőven
belefér :o)
Igazi szkeptikusnak még az is durva kijelentés, hogy "Gondolkodom,
tehát
vagyok". Óvatosabban kéne fogalmazni: olyan, mintha gondolkodnék,
tehát
alighanem van valami valahol, ami csinál valamit... ennél több ebbő
l
egyértelműen nem következik!
Ismét bocsánatot kérek mindenkitől, akit feltartottam, de úgy é
reztem,
megint nem arról van szó, amit a szkeptikusság igazán jelent.
Vagy mégis?
:o)
ACSÜ:
Csörgits Gábor