Dátum: 2004. október 25., 17:37
Feladó: Szabó Gyula --
Tárgy: ismeretterjesztés
Húha, látom micsoda folyamokat indított el a kifakadásom arra a bizonyos cikkre, kicsit
ludasnak is érzem magam mindebben. Mindenesetre tanulságos, hogy erről beszélgethetünk,
én magam is sok érdekes kérdést fogalmaztam meg világosabban... Csak a legfontosabbal,
azzal foglalkoznék most, ami már régóta munkál bennem, és mintha a megbeszélés
végső szálai is itt futnának össze (az én nézőpontomból legalábbis).
Válaszolni nem fogok, mert nem tudok, hagyok itt egy pár nyitott kérdőjelet, hátha valaki
reagál rá, és mindnyájan épülünk belőle.
Mi az ismeretterjesztés célja? Mi a jó ismeretterjesztés, és mit terjesszen az ember,
ha ismeretet terjeszt?
A _mit_-re vonatkozólag, két lehetőséget tudok elkülöníteni. Az egyik, hogy tudományos módszerrel
megismert, ténynek elfogadott állításokat (kozmogónia, kozmológia, a bolygórendszerek, stb) közvetít.
A másik lehetőség, hogy a tudományos megközelítés módjait közvetíti, és az eredményeket csak mint
"futó kalandokat" sorolja föl (tudományfilozófia, csillagászattörténet, kicsit idetartozónak érzem
az időfizikusok, az asztrológia és az UFO-kutatás bírálatát is).
A jó ismeretterjesztés nyilván mindkét módszerrel él, és egyikkel sem terheli meg túlságosan a hallgatót.
Ám: mit adjon át az egyikből, mit adjon át a másikból? Megpróbálja-e átadni a "dematematizálhatatlan"
tudományokat, mint a kvantumfizika, a relativitás vagy a húrelmélet? Valószínűleg átjön valami ezekből
matematika nélkül is, l. Károlyházi Frigyes "Igaz varázslat" könyvét (kvantum), vagy a frissen
megjelent "Az elegáns Univerzum" könyvet a húrelméletről. De ha nem láttatja (mert nem láttathatja),
hogy pl. az általános relativitás egy "tisztán matematikai" elmélet fizikai alkalmazása egyetlen fizikai
axiómával; ha nem láttathatja, hogy ebből az axiómából tulajdonképpen önmagától kijön a gravitáció
einsteini elmélete, akkor mégsem tudja a lényeget közvetíteni. Akkor mégis sebezhető lesz, esetleg
fantazmagória-szagú lesz; és ha az (ez esetben teljesen jogosan) fölmerülő kérdésre azt válaszolja,
hogy "ez is kijön az elméletből, íme"; vagy azt, hogy "ennek a kérdésnek nincs is értelme az elméletben",
akkor "dogmatizáló" szaga lesz, és olyan csodabogárságokat szül, mint a már eleget emlegetett írás
és testvérei.
Továbbá: a _mi_ és a _hogyan_ keveredése és tartalma az ismeretterjesztésben erősen függ a terjesztés
aktuálisan megfogalmazott céljától. Mit szeretnénk: hogy az adófizetőt elkápráztassuk, hogy micsoda
fantasztikus dolgokat kutatunk "az ő pénzéből"? (ez esetben a _mi_ fog dominálni). Hogy gondolkodni
tanítsunk embereket? (ekkor pedig a _hogyan_). Vagy közvetítsünk egy világképet, amelyhez mintegy csak
eszközül szolgál a csillagászat? Ez egy elég szubjektív elem, viszont ez a mozzanat általában elkerülhetetlenül
megtörténik egy ismeretterjesztő munkásság kapcsán; ezért azt hiszem, nem árt, ha az ember előre tudatosítja
magában ennek jelenlétét.
Vagy azért terjesszük az ismeretet, hogy az ismeret társadalmi fölhasználásának társadalmi haszna legyen
(pl. fényszennyezés)? Vagy azért terjesszük, tipikusan a fiatalok körében, hogy munkásokat toborozzunk a
kutatás számára?
-----------------------------
De mindenképpen úgy tartom, hogy a jó ismeretterjesztés matematikával vagy matematika nélkül, bármilyen célból
és bármilyen eszközzel történik, félreismerhetetlenül szép. Szép, mert szép dolgokról beszél, a világ és az ember
dolgairól. És úgy hiszem, hogy az ismeret szépsége iránti érzék, az esztétikai érzékhez hasonlóan, elég gyorsan
fejlődik az emberben; egy idő után egy szövegből szinte ösztönösen kihallatszik, hogy jó-e, rossz-e, amiről
szó van, s ha jó, tetszik, ha rossz, nem tetszik. És úgy hiszem, hogy ez az "ez jó" ítélet egyre több objektív
igazságot tartalmaz, ahogy egyre fejlettebb ismeret-szép érzék alapozza meg. (N.b. az ismeret szépsége
magában foglalja az igazságtartalmat is.)
------------------------------
Hát, ezek az én kérdőjeleim.
Még egy gyors válasz Gábornak: persze hogy nőhet, a fekete lyuknak van tömege. Töltése, lendülete és perdülete
is van, ez is változik a belehulló anyaggal; illetve egy fontos tétel, hogy ezen kívül semmije sincs neki. Ha
nő a tömege, ezt abból figyeljük meg, hogy egyre nagyobb lesz a gravitációja az eseményhorizonton kívül;
illetve az eseményhorizont is nő. Ha egyszer azt is meg tudjuk figyelni (pl. a fényszórásából), akkor így is
látjuk majd a fekete lyuk tömegét. De lehet, hogy nem ezt kérdezted?
És rögtön én is kérdezek. Automatikus-e, hogy a töltött és perdülettel bíró fekete lyuknak mágneses mezeje
is legyen? Avagy ha kopaszsági tétel van, a fekete lyukak mágneses mezejéről sem beszélhetünk? Mert ebben
az esetben a fekete lyukak akréciós modellje (aktív galaxismagok elmélete stb.), amely a mágneses mezőt erősen
kihasználja, ellentétben áll a fekete lyukak kopaszságával, és dönteni kell(ene) valamelyik mellett.
Üdvözlettel,
Gyula