Dátum: 2005. május 5., 10:51
Feladó: Szabó Gyula --
Tárgy: Weissmahr Béla 1929-2005
Ezen a fórumon vagy' egy fél éve vitattuk meg Weissmahr Béla SJ filozófiaprofesszor
ismeretelméleti nézeteit a biztos tudásról. Van biztos tudás, amelynek forrása az ember
létezése: ezen keresztül az embert a többi létezőhöz végtelen sok azonosság alapú
ismeret fűzi; ezek igazságtartalma szavakban csak homályosan tükrözhető vissza, de
nem is szükséges pontosan megfogalmazni, hiszen ez az ismeret mindenkinek sajátja.
Életművében újítólag foglalkozott az anyagi világ metafizikai jelentésével, doktori
értekezésének nézeteit az evolúcióról és a csodákról egy ideig még "témavezetői" is
idegenkedéssel fogadták.
Weissmahr Béla 1947-ben lépett a Jezsuita Rendbe, amelyet politikai okokból hamarosan
feloszlattak. 1949-től tiltott határátlépésért hat hónap börtönre ítélik. 1952-1954 között
marósként dolgozik, 1956-ban Németországba disszidál, és csak a rendszerváltás után
jön félig Magyarországra: Szegeden ismeretelméletet, Münchenben metafizikát tanít ingázva, fél
évet itt, fél évet ott. Számos tanulmánya jelent meg főleg német nyelven szakfolyóiratokban,
és magyar nyelven a Mérlegben, Szolgálatban, Távlatokban valamint a Vigiliában. Két tankönyve
magyar nyelven is olvasható Ontológia és Filozófiai istentan címmel.
Weissmahr Bélát a télen Dobogókőn (Vallás és Tudomány konferencia), húsvétkor
még Szegeden is ereje teljében láthattuk, majd Győrben a Magyar Pax Romana
konferenciáján a Világegyetem létrejöttéről tartott emlékezetes előadást április elején.
Visszatért Münchenbe, ahol ma egy hete szíve megszűnt dobogni. Azóta már a "felhők között"
játszik kedvenc kiscicáival és szivacsaival, akiket oly' gyakran emlegetett szemléltetés
céljából lendületes, magával ragadó előadásain.
A müncheni jezsuita kollégium házi gyászjelentése így jellemzi: Weissmahr Béla nagyon
megbecsült, sőt közszeretnek örvendő egyetemi tanár volt, mindennemű modorosság nélkül.
Mindig a kérdés tisztázására törekedett, függetlenül attól, hogy ki tette fel neki. Alapos, ismeretekben
gazdag és önálló gondolkodásával tűnt ki. Végtelen korrektséggel mindig páratlan figyelmet szentelt
testvéreinek. Önzetlenül gondját viselte egy sor embertársának, akik lelkigondozást igényelve
felkeresték, sok időt áldozva rájuk. Keresett lelkigyakorlat-adóként és lelki vezetőként ő maga mindig
végtelenül igénytelen és szerény maradt. Mi lelki atyát, jó barátot, segítőkész, nagy tudású munkatársat
és a jelenkor egyik legeredetibb, magyar, idealista filozófiai gondolkodóját vesztettük el benne.
Pótolhatatlannak érezzük.
A Magyar Pax Romana anyagai és személyes emlékek alapján összeállította
SzMGy