Dátum: 1998. június 8., hétfő (12:57 UT) |
Feladó: Valas Gyorgy |
Tárgy: Iridium 44, 1998.06.06 22:00:12 |
Elcsíptem (a kedvező időpont, a nagy fényerő és a Holddal épp ellentétes
irány okán nem volt nehéz) az Iridium 44 műhold -6 magnitúdós felfénylését
szombaton, június 6-ikán este, magyar nyári időszámítás szerint a 22 óra 0
perc utáni másodpercekben. Hát, ami azt illeti, az angol szövegekben
használatos flare szó éppoly félrevezető, mint a magyar szövegekben
(legutóbb Tuboly Vincétől) látott felvillanás szó. Még a rossz
fényviszonyok között is jó 15-20 másodperces látványról volt ugyanis szó.
(Felvillanásra készültem, meglepett a látvány hosszú lefolyása, ezért még
becsülni sem próbáltam az időtartamát, csak utólag gondolkodtam el azon,
hogy mennyi ideig tarthatott.)
A jelenség egy halvány fénypont megjelenésével kezdődött a táblázatban
jelzett időpont előtt, nem is jöttem rá azonnal, hogy már az Iridiumot
látom. A fénypont fényereje fokozatosan nőtt, miközben gyorsan haladt az
égen, jóval gyorsabban, mint a Mir szokott. A fényerő csúcspontján (ez
lehetett kb. a táblázatban jelzett időpontban) szinte vakított. Azután
tovább haladva fokozatosan elhalványult, végül eltűnt, az első negyeden túli
Hold fénye miatt valószínűleg még mindig elég jelentős fényerőnél. Jó
fényviszonyok között valószínűleg előbb és tovább lett volna látható.
A Tepi által a magnitúdó-hétvége leírásában említett -5 - -8 magnitúdós
(valójában legfeljebb -7-es, ennél nagyobb fényerőt a táblázatban
még nem láttam) műholdak is Iridiumok lehettek, mert a Mir és Discovery
egybekapcsolódva sem nagyon megy -1 fölé, viszont, ha nagy a fényereje,
akkor elég hosszan látszik. Ezt utólag nem tudom, hogy lehetne ellenőrizni,
mert a táblázat csak 48 órát megy vissza, az annál régebbi adatok nem
tudom, hol érhetők már el. Az Iridiumok felfénylése egyébként a táblázat
magyarázata szerint nem a napelemekről, hanem az egyik antennatányérról
visszaverődő napfénytől ered.
Válas György