Dátum: 2008. június 15., 23:23
Feladó: Hódi Gyula -- davejb (a) freemail.hu
Tárgy: Re: helyesírási kérdés (#6024)
Kiss László idézeteihez egy továbbit fűzök, A magyar helyesírás szabályai 208.pontját:
"A földrajztudomány, a könyvtárügy, a szakirodalmi tájékoztatás (dokumentáció), az idegenforgalom, a postai forgalom területén, továbbá a térképeken - főleg a helységnevek esetében - az idegen nyelvbeli név is használható: Wien, Prešov, Oradea, Subotica, Istanbul, Kobenhavn, Kraków, Napoli, Paris stb."
(Megjegyzésem: ez az 1985-ös kiadás még mindig hatályos; közkeletű tévedés, hogy azóta született újabb változat.)
Szóval az a lényeg, hogy a szabályzat megengedi a magyaros és az idegenes névírást is. Ha nem latin betűs írású nyelvekből ered, pontosabban onnan vesszük át a szót, akkor kötelező a kiejtés szerinti átírás - én fintorgok a (nem földrajzi névként használt) Tsiolkovskiy, Soyuz, Aristoteles, Aristarchos alakokra, például -, és hogy félreértés ne legyen, ez az arab, kínai és japán tulajdonnevekre is érvényes lenne, csak ezt nagyon el szokás hanyagolni. A latin betűs nyelvek neveit változtatás nélkül kell átvennünk, néhány magyarossá honosodott név kivételével. A szabályzat azzal teszi lehetővé számunkra a választási szabadságot, hogy nincs eldöntve, a például görög eredetű égitest-nevet mi a görögből vagy a IAU által szabványszerűvé kódolt latin betűs nemzetközi alakban vesszük-e át. Némileg ízlés dolga.
Van egy érdekes írás a neten (http://www.fomi.hu/honlap/magyar/szaklap/2002/09/5.pdf), bizonyos Hargitai Henrik és Kereszturi Ákos urak által, amely éppen azt célozza, amire szerintem is szükség volna, a szakma kezdeményezését az általános magyar nyelvtani szabályzatok által áttekinthetetlen esetek szabályozására. Ez az írás kiemelt szedéssel idézi ugyanezt a tanulságot: "Szakmai helyesírási szabályzat vagy szótár kidolgozását mindig a szakma kezdeményezte..." Erről van szó. Mi dönthetjük el, hogy mi legyen a szabály, és az lesz a szabály.