Dátum: Sat, 5 Jun 2010 22:26:36 +0100
Feladó: Hódi Gyula
Tárgy: Re: A Mars utazásról
Igen, erről az ionhajtóműről egy-két hónapja én is olvastam, és nagyon bíztató számításokat tettek hozzá. A hozzá szükséges kis atomreaktor, ha valamiért égetően szükség lenne rá, szerintem előkerülne hirtelen valami sufniból, például egy amerikai, orosz vagy kínai sufniból. Csak most éppen nem beszélnek még róla, mert nem fontos tudnunk, hogy hol használják már egy ideje, meg hát kicsike atomreaktorról van szó, szót sem érdemel. :-)
Az orbitális pályán való összeszerelésről nekem egy 1962-es könyv jut eszembe (Irány a Hold), amely az én űrhajózás iránti érdeklődésemet jól megalapozta, és amelyben egy Ciolkovszkij-féle gyűrűs űrállomást az űrben lebegő pici űrhajósok építgetnek. Végül is ennek a gyakorlatával még tartozik az űrkorszak, mert ma egy műszercserét egy műholdon hónapokig tervezgetnek, gyakorolnak, aztán lélegzetvisszafojtva nézzük, hogy sikerül-e megcsinálni. Biztos oka van ennek, de érzésre azt hinnénk, hogy ennél már előrébb kellene tartanunk. (Valamikor egy dokumentumfilm is egy ilyen űrszerelésről szólt, lehet, hogy a Hubble nagyjavításáról, és egyszer pánik tört ki, mert egy csavar vagy bütyök útban volt, ott, ahol a tervrajz szerint nem kellett volna lennie semminek. Tudom, egy ilyen hiba meg tud hiúsítani egy ekkora manővert is, de akkor kapja elő a farzsebéből a svájci bicskát az űrhajós, és fűrészelje le gyorsan azt a bütyköt, ha már akárhány millió dollárért összehozták az egész ügyet, aztán fejezzék be végre, hogy mindenki mehessen aludni.)
Egyszer valami nagy cég mérnöke vagy tudósa mondta, hogy amikor valakiknek fogalma sincs arról, hogy egy bizonyos dolgot hogyan és mikor sikerül megvalósítani, akkor azt mondják, hogy 20-25 év múlva. Hát, ilyen 20-25 év múlva várható majd az első Mars-utazás már 10-15 éve. Most, ahogy Faragó György írja, egyes források szerint már 35 évre vagyunk tőle, ami valami olyasmit sugall, hogy nemhogy nem tudják, hogyan kellene, hanem most éppen úgy sejtik, hogy nem is nagyon lehet megcsinálni.
Hogy miért kell akkor egy ilyen bezártsági kísérlet? A kevésbé fontos ok az lehet, hogy nem árt egy ilyet végigcsinálni, előbb-utóbb úgyis kell, és addig is hasznát lehet látni az eredménynek más területen. Azt nem tudom, hogy Valerij Poljakovval elbeszélgettek-e a kísérlet tervezői vagy résztvevői, mert ő már majdhogynem ugyanezt végigcsinálta, csak súlytalanságban. Igaz, nem öt társsal, hanem egyszerre mindig kevesebbel, de lehet, hogy ez Poljakov dolgát könnyítette meg.
A fontosabb ok pedig szerintem az, hogy most másfél évig lesz "eksön", lesz miről izgatott hangú hírt adni, azaz a NASA másfél évig éreztetheti azt, hogy "rajta vannak" a Mars-út ügyén. Ami nyitvatartani segít bizonyos pénzcsapokat, és így egyrészt kapnak jó fizetést, másrészt meg lehet csinálni pár olyan dolgot, ami esetleg hasznos, csak kevésbé látványos. Remélem, hogy ez a terv.
Üdv: Hódi Gyula