Dátum: Fri, 25 Mar 2011 03:59:50 +0100
Feladó: Hódi Gyula
Tárgy: Re: ---== CSILLA #7005 ==---
SzGy>
("Viszont a harag rossz tanácsadó, mint tudjuk." Tudjuk, de rosszul. Néha nagyon is szükség van haragra. A történelem is igazolta sokszor, és a saját életünk is.)
"Ezért az újságíró ... majd a saját kérdéseire próbál választ szerezni - jól vagy rosszul." Ez a jól vagy rosszul egyben az újságíró képességeinek osztályzata is lesz. Hiszen ez lenne a munkájának a legfőbb lényege. De mivel a főnökök között is sok a rossz újságíró, vagy egyszerűen csak a buta ember, nincs, aki megharagudjon a rossz újságíróra, és szélnek eressze őt. Egyébként is, kell az újságíró, ma az egyik legjobban eladható termék az ún. hír, főleg ha az újságírót nem hátráltatják a kicsinyes tények.
"egy tisztességes, kicsit pontatlan de jószándékú cikk egy nagy olvasottságú lapban még mindig többet használ, mint árt" Ezt nehéz eldöntenem. Ha azt nézem, hogy a gyakorlatban beválna - beválik - a Szép új világ módszere is az együgyű melós ipari termelésével, akkor tulajdonképpen mindegy. Ha pedig nem tudok szabadulni az érzéstől, hogy a megszerzett tudás nagy becsben tartandó érték, és az értelmes gondolkodás ezek megismerésével születik, akkor nagyon fáj a butaságok terjesztése. Igaz, sokaknak nincs szüksége arra, hogy a melós értelmesen gondolkodjon, hiszen akkor ki venne havonta új mobiltelefont, vagy ki venne fel kölcsönt 467%-os kamatra. Megjegyzem: a melós fogalma nekem a mindenféle irodákban működő elit népségre is kiterjed, már ha a többi melóst ezzel meg nem bántom.
Sajnos az én ifjúkorom mohó tudásvágya, amely még ma sem apadt el, talán értékesebbé teszi a szememben a tudást, mint az indokolt. De én nem azt hiányolom, hogy a hírek többet mondjanak el, hanem azt, hogy amit elmondanak, azt jól és érthetően mondják el. A Wikipédiában én is szoktam szerkeszteni, amikor időt tudok rászánni. Úgy tűnik, hogy a leginkább arra fogom már fordítani az időmet, hogy érthetővé tegyem azt, ami ott van. A saját ismereteim területén mozogva. A felsorolt képletek elé leírni magyarul, hogy az alábbi képletek tulajdonképpen miről is fognak szólni, példákat kreálni, alapfogalmakat megmagyarázni vagy egyáltalán megtalálhatóvá tenni, effélék. Úgy néz ki, hogy ennek vagy a képessége, vagy az igénye hiányzik sok emberből, azokból is, akik jártasak ezekben a témákban. Ilyen alapon mondhatom, hogy az újságírótól miért várok többet, csak az a válaszom erre, hogy azért, mert ő ment újságírónak. Ha nem akart érthetően és megbízhatóan információkat megosztani, akkor minek ment újságírónak.
"a T. újságíró se(!) hivatkozzon arra, hogy ő tudja, hogy mi kell az embereknek" Manapság minden mosléktévé azt magyarázza, hogy ők csak azt adják, amit a néző igényel. Ez mocskos hazugság. A néző azt eszi, amit elé tesznek. No jó, azért nem túl tág határokon belül. De ha a primitív igényeket elkezdik tömegével kiszolgálni, akkor életben tartják a primitívséget. Erre nem lennének kényszerítve. Emlékezhetünk, hogy régen az emberek feszülten kísérték figyelemmel a különféle szellemi vetélkedőket, próbálgatva a saját tudásukat, és szurkolva a nekik imponálóknak. Telitalálat, Barkochba, Játék a betűkkel, meg persze a később született műsorok is. Ma hány olyan műsor van, amely kis gondolkodásra ingerel? Legalább némi lexikális tudás felidézgetésére? Nálunk sorra megszűntek azok a vetélkedők, amelyek a nálunk azt korábban kezdő külföldi tévék még mindig adnak. Ott igény van rá, úgy látszik. Azért, mert ezt az igényt ott kielégítik, és így megmaradt az igény is. Ezt a bűnt a mi tévéinknek sokára lehet majd megbocsátani.
"Ha utána is néz, annyi állatságot találhat, ..." Na, ebben igazad van, erre nem gondoltam. Régebben az utánanézés könyvek lapozgatását jelentette, amely könyvek valamennyire mindenképpen meg voltak fésülve. Ma már én is rendszerint a neten kezdem a keresgélést, azért, mert nagyobb a bázis, és nem utolsósorban azért, mert a papírkönyvben nem lehet közvetlenül keresni. (Ha majd az emberiség megoldja, hogy a régebbi könyvek ingyen, az újak pedig a csökkenő költséghez igazodó áron digitalizálva elérhetővé váljanak, egy felsőbb szellemi osztályba lépünk. Addig viszont garantáltan nem.) A neten viszont bármelyik futóbolond közzéteheti a maga lázálmait, és egy ritkán tárgyalt témában már így akár hivatkozási alappá is válhat. Minden jónak megvan a rossz oldala. Ha valaki nem ért egy dologhoz, és az az intellektuális képessége - vagy inkább alapműveltsége - sem alakult ki, amely alapján szűrni tudná a gyanús információkat, az tényleg bőven meríthet a marhaságokból. De az újságíró művelt ember, ugye? Régebben a "szerkesztő úr" az elit tagja volt a városkában.
"ma már látom, hogy egy-egy általam tíz éve leírt komplett bekezdést simán el lehetett volna intézni egy mellékmondattal vagy egyetlen találó szakszóval. Ismeretterjesztő cikkben is, szakcikkben is. Ma jobban beszélem a nyelvet, a szaknyelvet is, a csillagászati nyelvet is, mint tíz éve." Nem csak erről lehet szó. Ma legalább a filmes szamárságok révén sok emberhez eljutottak olyan alapfogalmak, amelyek tíz éve kevésbé voltak ismerősek. Menő a sci-fi, pontosabban az annak látszó film, a szerzők ma is boldogan dobálóznak egzotikus szavakkal, és a jónép legalább beszél róla néha. Hogy azt a szamárságot, amit a film írója kiagyalt, azt ő nem tudja. De lehet, hogy azt IS érzed, hogy amit régebben egy bekezdéssel magyaráztál el, arra ma már rövidebben is utalhatsz, mert legalább homályosan sejti az olvasó, hogy miről írhatsz. A tanultabb olvasókra ez persze sem régen, sem ma nem vonatkozott, bár azokban, akik befogadják, ma talán nagyobb alapismeret-tömeg gyűlik össze, mint a régi, lassabb módszerrel.
"emlékszel még a karlócai béke feltételeire?" Nem én. A kort meg tudom tippelni, de ennyi. De én tudom is, hogy nem emlékszem. És nem is írok róla. Ha pedig írnom kellene, utánaolvasnék. És én azért érezném valamennyire, hogy valami forrás bevezet-e azerdőbe. Meg persze nekem még sok könyvem van, és én még fel szoktam ütni őket, amikor kell. Régi beidegződés. Az internet birtokában felnövők ezt nem fogják ismerni, és a gyorsaságért bizonytalan információkat kapnak. Különösen ezért durva vétek, ha egy egyébként szavahihetőnek hitt média terjeszt butaságot. Aki tanulni akar, az nem könnyen fogja észrevenni, hogy hülyeséget tanítanak neki. Ez egyébként sajnos az iskolai oktatásra is kétségbeejtő mértékig jellemző, példákból tudom.
"Viszont: ismereteket nem az 1.0 médiából szerzünk! Tessék szakmai blogokat olvasni inkább. És még inkább: könyveket! Azt semmi sem pótolhatja. Nem is fogja sosem pótolni." Fogja pótolni, azt remélem. De csak technikailag megváltozott formában, ezt is remélem. Azt pedig, hogy ismereteket honnan kell szerezni, megkérdezhetnénk azoktól, akik a reklámokat kitalálják. Mert ők vagy értelmetlenül szórják ki a milliárdokat az ablakon, vagy tudják, hogy az átlagfogyasztó milyen hitben él. Én elfogadom, ha az iskolákban egyáltalán nem tanítanak csillagászatot, de akkor tanítsák meg a gyereket gondolkodni. És gyanakodni. Egyébként pedig nem igazán az van a hülyeségnek kitéve, aki szakmai blogot olvas, hanem aki még azt sem.
"a természettudományos ismeretek becsülete visszatér", ezt én nem a médiára, hanem a közoktatásra értettem. Talán ott kellene kezdeni. És nem azzal a baromsággal, hogy a gyereket csak keresni kell megtanítani, a többire ott az internet.
J.S.A.>
"A különböző műszaki fejlesztéseket, technológiákat bemutató filmekben rendszeresen keverik a hegesztés és a forrasztás műveleteket. ... gyakran hangzik el szilikon a szilícium helyett, titánium (magyarul titán), vagy épp szulfur-dioxid (kén-dioxid). Nyilván hasonló problémák fellelhetők a biológiai, egészségügyi, stb. témájú műsorokban is, azokon meg az ahhoz értők bosszankodnak." A számítógép-technikai hókuszpókuszok talán a csúcsot jelentik. Az a furcsa, hogy én amerikai filmben is láttam, nem is egyszer, teljesen téves jelenetet olyan sportágban, amelyet fél Amerika rendszeresen néz. Ha nálunk egy focis filmben egy tizenegyesnél a kapus kiállna az ötös vonalára, másnap vezércikkben tipornák a földbe az írót minden néven nevezhető médiában. Ott, úgy látszik, nem. Szóval már az eredeti nyelven is gyakran sántítanak a dolgok. Amióta pedig az ország minden este helyszínelőkön és kórházsorozatokon alszik el, közszájon forognak "okos szavak". Amelyeket a fordítók termelnek. A szulfurra én is emlékszem, és bizony lehet, hogy nem ugyanonnan. A tudás sajnos a közvetítőjük színvonalán jut el hozzánk, ez elkerülhetetlen. Ez a színvonal pedig mostanában túl sok tényező áldozata, úgy néz ki.
"Az ilyen pontatlanságokkal a tudományos újságírás becsületét (remélem, létezik még ilyen) rombolják le a magukat tudományosnak nevező csatornák." Szomorú, de tényleg így van. Az ismeretterjesztő műsorok hitele régi eredetű, és érthető is, ha az ember hisz nekik. Hiszen annak a műsornak az lenne a célja, hogy tanítson valamit. Nyilván tudják azt, amiről még műsort is készítenek. Viszont most már felismerhettük, hogy az ilyen csatornáknak is megvannak a saját kedvenc szakértőik, ami nem lenne baj, de ha ők nem jól lettek kiválasztva, akkor kezd az információ szennyeződni. Ezekkel a műsorokkal még az is baj tud lenni, hogy a magyarázatokból ki-kivagdosnak egy-egy mondatot, és ezeket dobálják egymás mellé, "mozgalmassá" téve a műsort, viszont nem biztos, hogy a szerkesztő, vágó, rendező nem rombolt bele így egy pár mondattal később kikerekedő, kissé más értelmű magyarázatba. Én sem tudom, hogy amiket hallok, mennyire vehetem komolyan. Néha tudom, hogy semennyire, de engem is rendszeresen megvezetnek, gondolom, mint sokunkat. Viszont bennünk már kevesebb kárt okoznak ezzel, mint a tanulatlanabb, de tanulni vágyó emberekben. Pedig ők nagyon megérdemelnék a jó bánásmódot.
"valóban vannak a bulvármédiában is olyan emberek, akik sokat tesznek a szakszerű, objektív tájékoztatás érdekében."
Ki az az egy?
Összességében az én bajom továbbra is ez: az újságíró több emberhez szól, mint egy tanár, de egy tanártól elvárnak valami szakirányú végzettséget, újságírónak meg elmehet bármelyik balfácán. Lehet, hogy kommunikációs és akármilyen szakon végzett, de erről a tapasztalatok által is alátámasztott módon nem lehetek nagy véleménnyel. Sajnos tudjuk már, hogy a diploma sem igazolja az ész meglétét. Az, hogy az újságíró felelősségét a nemrég született törvény egy kicsikét elkezdte megkapirgálni, máris óriási vihart kavart a sajtószabadságukban aljasul elnyomott médiamunkások között. (Ugyanakkor a dolog szétkürtölésének az eltiprása valamiért elmaradt, csak ezt ők már nem vették észre.) Pedig csak arról lenne szó, hogy egy újságíró ne firkálhasson már bármit, ami eszébe jut, és amit valamilyen törvény nem tilt. A természet személyiségi jogaiért senki nem áll ki.
Ja, még valami. Végre csukják már le a jósokat.
Hege>
"A melléknapok égi jelenségét tényleg ilyen >többes< Nap-ként írták le régen, és Alexandra címválasztásában szereplő idézőjelek is messzemenően felmentik a média szokásos blickfangos címkreálása alól."
Én hibáztam, mert címként beszéltem az általam kikezdett álkérdésről. Maga a cím teljesen rendben van szerintem is. De az a két-három ajánló mondat, ami ezt követte, már nem, mert abban ez a "Valóban három Nap sütött volna az égbolton?" már túlzás. A 2. és 3. típus között, használva az új skálát. :-)
Üdv.
HGy