Dátum: 1998. november 23., 23:16
Feladó:
Tárgy: Oracsbitu '98 (8/8.) - Vegjatek
Az 1998-as Oracsbitu igaz története (8/8. rész)
Július 9-e, csütörtök - ...mint a patkányok a süllyedő hajóról! :-) (folyt.)
Ezzel elváltak útjaink, én visszatértem Máramarosszigetre, elbúcsúztunk és
elindultunk Emeséék szülővárosa, Nagyvárad felé. De azért nem nyugodtam,
és a "tahofónia" (mobil távközléstechnika) vívmányának köszönhetően többször
tájékozódtam a társaság sorsáról. Avasújvárosig sem értek, amikor megintcsak
elkezdett szakadni az eső. Ugye ez volt az a falu, ahol a csodaszép magyar
eladó lánnyal találkoztunk három nappal előtte. Sanyi, aki valahogy
előresietett, bement hozzá csapni a szelet (izé... vásárolni valamit, mert
bizonyára e leírást majd a felesége is olvassa :-) - közben a helyi kölykök
kiemeltek egy pár cipőt a csomagjából. Nagy szerencsére csak ennyit. Lám-lám,
hiába mondtuk, hogy errefelé bizonyos játékszabályokat be kell tartani (pl.
csoportos közlekedés).
Tibor és Béla - mint öreg rókák - végképp megunták a trágya időt, és kerítettek
a faluban egy kisteherautós fuvarost, aki 2500 Ft-ért elszállította őket a
határig (40 km). Nem fért be azonban az összes bicikli, így Poszti és Jani úgy
döntött, ők inkább mazochisták, és végigtekernek. A csapat így két részletben
kelt át Csengersimán, az éjszakát ismét csengeri barátainknál, Miklóséknál
töltötték, hiszen vonat Budapest felé már csak reggel indult. Az eső pedig
néha esett, esegetett.
Bónussz plussz: autós csavargások Erdélyszerte
Itt a történet véget is érhetne, azonban szót kell még ejtenünk a mi hazafelé
autózásunk egyik szép kulturális melléktermékéről. Nagybányáról kijövet
tájegységileg Koltó mellett, a Lápos patakfolyó völgyében található
Hagymáslápos. Szervezési tévedés folytán - neve összekeveredett a túra későbbi
útvonalába eső Magyarlápossal - az itteni lelkészt, Nagy Józsefet is
megkerestük szálláslehetőség végett, aki nagyon belelkesedett. Ha már így
történt, kötelességünk volt értesíteni őt a "szomorú végről", s ha már úgy
is itt száguldottunk át, személyesen. Az 1989-es fordulat után - holland
testvérgyülekezeti támogatással - nyílt lehetőség a templom és az imaház
nagyszerű felújítására. (Érdekes, hogy tekerésünk során valahogy egyetlen
templom megnézésére sem került sor, pedig hát mindegyik szállásunk ilyen
szellemi körben szerveztetett... :-)
Hagymásláposon szemünk-szánk elámult, egy szépen berendezett és díszített,
fűthető, szép hangú harmóniummal és orgonával rendelkező istenházát
láthattunk. Harangjainak pedig olyan a hangja, hogy ha a kertben aludtunk
volna, reggel igazi "mennyei ébresztőként" éltük volna meg. A templom mellett
az imaház szépen berendezett három nagy terme alkalmas mind lelkigyakorlatok,
mind kisebb egyházi találkozók megrendezésére. (Szóval itt sem lett volna
fedélgondunk szakadó eső esetén... :-) Történelmi ritkaságnak számít a parókia
birtokában található két XVII. századi úrvacsora-terítő. És ez mind semmi!
József tiszteletes szervezett volna nekünk egy környékbeli biciklis ismertető
túrát - természetesen kerékpáros idegenvezető emberkével. Hát sajnos csak
legközelebb...
Az oracsbitu hiteles történetének levezetéseképp még annyit, hogy miután Gyulát
és bárányhimlőjét pénteken kifuvaroztuk a határra, hogy vonatra szálljon
Biharkeresztesen, majd Nagyváradon a gyomorrontásomból kijebb gyógyultam,
július 11-én, szombaton elindultunk Kolozsvárra, a betervezett utolsó
vendéglátónk, Szenkovics Feriék maszek meglátogatására. Végigautóztunk a
klasszikus f‹útvonalon (Sebes-Kőrös völgye, Királyhágó), de azután letértünk
jobbra, be Kalotaszeg vidékére. Felmásztunk kocsival a Gyalui-havasok
egy lankásabb hágójára, majd legurultunk szinte a Szamos forrásvidékétől
indulva. Lám-lám, legalább mi eljutottunk a folyó "elejéig", amelynek végénél
kezdtük a túrát egy héttel korábban. Közben elfogyott aszfaltút, néhol maga a
földút is :-), a kocsi futómű-nyúzáspróbán érezhette magát, de a táj
fantaszikus! A folyó felső szakaszán egymás érik a hatalmas víztározók és a
kisebb vízierőművek. Energetikai és ökológiai hasznosságukról és értelmükről
persze megoszolhatnak a vélemények, az olykor 100-150 m magas gátrendszerek
építésének teljesítménye mindenképpen tiszteletreméltó.
Kolozsvár, mint egyetemi város Emesének nagy nosztalgialehetőség -
vendéglátónkkal együtt végigjártuk az egyetem méltóságot sugárzó termeit,
tanszékeit. És persze keresztül-kasul a város nevezetességeit, amelynek
központja még így hétvégén is elég zsúfoltnak tűnt. De lassan-lassan szépül,
alakul, itt is elkezdődött a nagy bankpaloták építése. A Szamos fölött
továbbra is végigvezet a városon a két magasfeszültségű távvezeték,
villamosított pályaudvar kinézetet adva a folyónak. Csillával szép
vadvirágokat szedtünk a város fölé magasodó dombon. Jártunk kint a Fűvészkert
mellett található egyetemi csillagvizsgálóban (hasonlít a hely választása a
szegedi megoldáshoz), amely elsősorban oktatási célt tölt be - másról úgysem
nagyon lehet szó, hiszen időközben egy hatalmas lakótelep épült mellette!...
:-(
Vasárnap délután visszaindultunk Nagyvárad felé, de nem akármilyen útvonalon!
Kolozsvárt nyugat felé elhagyva balra fordultunk, és átkelve a dimbeken-
dombokon, vagy 40 km után elértük az Aranyos folyó völgyét. Azon a geológiai
képződményen keltünk át, amelynek része például a Tordai-hasadék is, vagy
20 km-rel keletebbre. Az Aranyos a Bihari-hegységből indul, közel 200 km-es
völgye végén a Marosba torkollik. Gyönyörű völgyén egy tűrhető minőségű főút
vezet végig, ezen indultunk hazafelé, bányavidéken, és a Bihari-hegység egy
1100 m fölötti hágóján át, ahonnan nagyszerű panoráma nyílik nyugat felé.
Közben tettünk egy kis kitérőt Torockót és a Székelykőt megtekintendő -
lenyűgözve álltunk meg a hatalmas sziklakolosszus alatt. Mindezeket csak
annak érzékeltetésére, hogy legyen egy kis kedvcsináló az esetleges további
erdélyi biciklitúrákhoz - ha éppen úgy alakul, velünk!
Tepi