Dátum: 2000. január 28., 1:32
Feladó: Taracsak Gabor --
Tárgy: A_meteorok_sebessége
>De most mar jo lenne ha valami fizikahoz, egimechanikahoz jobban erto
>ember is hozzaszolna. En nem vagyok az.
>Keszthelyi Sandor (Koeszoe)
Azt vártam én is, hogy mondjuk a meteoros szakcsoport
valamely képviselője, vagy egy jelenleg - közelmúltban
- égimechanikát tanuló fiatal helyreteszi a dolgot.
Tudom hogy léteznek meteor szimulációs és számoló
programok is, amik a megadott kezdeti feltételekből
mindenfélét ki tudnak számolni. Sajnos nekem nincs
ilyen programom. Egyelőre megpróbálom felidézni egykori
tanulmányaimat.
A hozzászólásokban keveredik a kéttest-probléma,
a háromtest-probléma és a közönséges szabadesés.
Egy meteoroid mozgása mindaddig jó közelítéssel leírható
a közönséges kéttest-problémával, amig elég távol van
minden más égitesttől. A két test ekkor a Nap és a
meteoroid. Ekkor tehát igazak rá a
Kepler-törvényekből levezetett megállapítások és
pályamenti sebesség értékek. A távoli nagy égitestek
csak kis zavaró hatást (pertubációt) jelentenek.
Viszont ahogy valami nagyobb tömeg - például a Föld
- közelébe jut, egyre inkább a háromtest-probléma
matematikáját kellene rá alkalmazni. Amikor pedig
már erősen megközelítette a Földet, akkor ismét
kéttest problémával lehet leírni, csakhogy ekkor a
két test a Föld és a meteoroid. Ekkor a meteoroid
úgy tekinthető, mint egy megadott kezdőpontban
meghatározott irányú és nagyságú kezdősebességgel
,,elindított'' test, amely a Föld gravitáziós terében
valamilyen kúpszelet alakú pályán mozog.
Ha az ilyen meteorpályának a földközelpontja közelebb
van a Föld tömegközéppontjához, mint a Föld felszíne,
akkor a meteoridból meteor lesz.
Képzeljük el, hogy abban a távolságtartományban, ahol
a Föld gravitációs tere kezd meghatározóvá válni, a
meteoroidnak a Földhöz viszonyított sebessége közelítőleg
nulla. A Földhöz viszonyított sebesség és helyzet
alapján ezt tekinthetjük egy Föld körüli, erősen elnyúlt
ellipszispálya földtávolpont körüli szakaszának.
A meteoroidnak a második Kepler-törvény - vagy akár
teljesen leegyszerűsítve a szabadesés törvény - szerint
jócskán meg fog növekedni a sebessége, mire a Föld
felszínét eléri. Ezt csak a légkör fékező hatása és a
meteor felizzása, párolgása stb. miatt fellépő
gázdinamikai hatások csökkentik valamennyire.
A jelenség lényegében hasonló, mint az űrkutatásban
rendszeresen használt ,,hintamanőver'', amelynél
valamelyik bolygót megközelítő, viszonylag kis tömegű
űreszköz kap jelentős sebességtöbbletet a megközelített
bolygó hatására.
Másrésat, ha megfelelő alakú pályát kitalálva
lehetséges volna fékezőrakéták vagy ejtőernyő nélkül
símán leszállni egy másik égitest felszínén, azt az
űrkutatók bizonyára előszeretettel alkalmaznák,
és nem lett volna annyi szétkenődőtt hold- és
bolygószonda.
Taracsa'k Ga'bor