Dátum: 2001. július 7., 2:12
Feladó: Hódi Gyula --
Tárgy: Re: Urhajozas
>(Janosa Barna:) Ugye most az urhajokat fuggolegesen
>lovik fel nagy raketak altal. Miert nem ugy csinaljak,
> mint a repulok, hogy felrepulnek jo magasra es
>onnan mennek tovabb raketaval?
Nem emlékszem egész pontosan, de mintha az X-29 vagy az X-31 jelzés
ű kísérleti repülő indult volna egy hordozórepülő hasa
alól, és lépte túl a világűr alsó határának tekintett
ötven mérföldes magasságot. Az X-repülők között egyébké
nt akadt olyan is, amelyet egy leválasztható rakétafokozat gyorsí
tott fel, és sok olyan is, amely egy hordozógépről indult, nagy
magasságban. Amikor az ötvenes évek végén az USA-nak sürgős
lett az űrbe jutás, az Edwards-légibázis (vagy akkor még Muroc
?) kísérletezői még nem tudtak előrukkolni egy teljesen kész
szerkezettel, elővették tehát a már többé-kevésbő műkö
dőképes Redstone-t. Hogy azóta miért nem tértek át a repülő
s változatra, annak sok oka lehet. Bár, ha meggondoljuk, az űrsikló
val, bármilyen életveszélyes masina is, jelentős ugrás követk
ezett be, éppen húsz éve.
>Mi akadalyozza meg a vallakozokat abban hogy
>barmilyen magasbol, akar a vilagurbol is 'leugorjanak'?
Ha egy űrhajóról vetné le magát a delikvens, akkor a 29 ezer
kilométer per órás orbitális sebességből csak úgy, "gatyá
val" lefékeződnie nem tűnik ígéretesnek. Ha meg vinne magával
hőpajzsot, pozícionáló segédrakétát és efféléket,
az már űrhajó lenne. A 40 kilométer feletti ejtőernyős ugrá
sok fő akadálya lehet, hogy csak kevés repülő tudja magát oly
an magasságba felküzdeni, és a szükséges felhajtóerő megter
melése miatt azok is igen gyorsan száguldanak.
Hódi Gyula