Dátum: 2003. december 17., 14:44
Feladó: Keszthelyi Sándor --
Tárgy: 210. Csillagaszati ko(szo)nyvismertetes
BOLLÓK János: Asztrális misztika és asztrológia
Janus Pannonius költészetében.
A szerző hagyatékából sajtó alá rendezte: Déri Balázs.
Budapest, 2003. Argumentum Kiadó, Argumentum
Kiadó nyomdaüzeme, 196 old. Ára: 2100 Ft.
Kapható a könyvesboltokban.
Bollók János (1944-2001) az ELTE irodalomtörténésze
hosszú időn át kutatta Janus Pannoniust: így 1972-ben
kandidátusi és 1996-ban doktori disszertációját belőle és
éppen ennek a most kibővített könyvnek az anyagára
alapozva írta. Milyen mélységűek voltak Janus Pannonius
csillagászati ismeretei? Melyek voltak ezen ismeretek forrásai?
Hatott-e az asztrológia Janus világképére? Mi volt a funkciója
költészetében?
Az 1434. augusztus 30-án reggel 7 órakor született Janus
Pannonius pécsi püspököt és költőt magát, és környezetét
érdekelték az égbolt jelenségei. Nagybátyja Vitéz János
esztergomi érsek, uralkodója Hunyadi Mátyás király,
legjobb barátja Galeotto Marzio, jó ismerősei (Regiomontanus,
Ilkus Márton, Joannes Gazulo) szívesen foglalkoztak a
csillagos éggel. Így Janus Pannonius költészete tele van
nyílt vagy rejtett csillagászati utalásokkal: amit Itáliában
tanult, amit az égen látott, amit ókori csillagászok műveiben
olvasott, amit tudós kortársai véltek a bolygókról, égi
pályáikról, számítható helyzetükről: azt bele-bele szőtte
verseibe.
Nekünk komoly fejtörést jelent költőnk (csillagászattal
fertőzött) verseinek megértése. A sok görög és római
mitológiai utalást és személyt sem értjük már, de ez
még a mai lexikonokban megnézhető. Viszont az ókori,
középkori és reneszánsz csillagászat (és asztrológia)
eszméit (és téveszméit), elveit, számítási módszereit
is sutba hajítottuk. Fújj, asztrológia! - mondtuk. Helyesen.
Csakhogy ezzel sok vers, sok sora vált számunkra
érthetetlenné. Ami Janus Pannoniusnak és művelt
kortársainak még érhető utalás volt: az nekünk kínai.
A szerző nyomozómunkába kezd: összeszedi Janus
csillagászati jellegű sorait és szinte szavanként megkeresi
eredetét az ókortól a XV. századig. Felvilágosult XX.századi
ember létére képes volt az asztrológia alapvetéseit is
kitanulni (és könyvében részletesen ismertetni), mert
bár Janus nem hitt ebben, de kortársai igen, és verseit
nekik írta.
Következtetése: Janus Pannonius képes volt önálló
műszeres megfigyelésre és az észlelt adatok alapján
csillagászati számítások elvégzésére; ismerte a
precesszió jelenségét; az üstökösökre vonatkozó
ismereteit Ptolemaios, Plinius, Seneca, Servius,
Macrobius, Firmicus, Manilius ... műveiből merítette.
Az asztrológia világképe idegen volt számára, de mint
divatos irányzatnak kölcsönvette módszereit, és
beépítette elégiáinak formanyelvébe. Sőt, már neki is
gondot okozott az ókori klasszikusok megértése,
és (csupán) azért tanulta ki segédtudományként az
asztrológiát, hogy az ókori szépirodalmat érthesse és
élvezhesse reneszánsz emberként.
Nagy baj, hogy legelső magyar költőóriásunk nem
magyarul, hanem latinul verselt. Mi ugyanis már latinul
sem tudunk! A könyben is csak az összekötő magyarázó
szöveget értjük, maguk a verssorok pusztán latin nyelven
jelennek meg.
Keszthelyi Sándor (Köszö)