Dátum: 2003. december 17., 19:34
Feladó: Szabó Gyula --
Tárgy: labjegyzetek
Kedves Hozzaszolok,
Meg par gondolatot hadd tegyek kozze, inkabb kerdesek, mint kijelentesek
formajaban, inkabb nyilvanosan gondolkodva, mintsem vegeredmenyeket
kozolve.
A Vita elindulasa ota, mar elso hozzaszolasom alkalmaval is
elgondolkodtatott valami, amit akkor nem akartam leirni, nehogy tul hosszu
legyek. "Vajon mennyire hatekony az ismeretterjesztes, ha az
altudomanyokkal szemben kell follepnunk?"
A kovetkezokre gondolok. Az ismeretterjesztes celja az, hogy valamit, amit
a tudomany "tud", tovabbadja az embereknek, emesztheto formaban, a
tarsadalom epulesere. De _mi_ az, amit tovabb kell adnunk, es mi az, ami
kifejezetten a tudomanyos muhelyekre tartozik?
En ugy latom, hogy elsosorban a jol menedzselheto, latvanyos vegtermek
kerul nyilvanossagra, fekete lyuk meg gorbult terido es egyebek. Azonban
eppen ezek az eredmenyek azok, amelyek mogott a legtobb szakmai jellegu
ismeret all, amelyeknek kozlese szukseges ahhoz, hogy az erdeklodok
tobbe-kevesbe helyesen gondolkodjanak egy jelensegrol. Ha ezt nem kapjak
meg, a legtermeszetesebb dolog, hogy a legjobb szandek ellenere: torzult
tudomanyos vilagkepet kommunikalunk kifele, es egyaltalan nem meglepo, ha
UFO meg terido-ugras meg Hartman-halo lesz mindezekbol a nep ajkan. Es nem
tudom, az-e a jobbik eset, ha a paratudomanyok fogalmai helyett a
tudomanyok fogalmait hasznalva szuletnek altudomanyos torzszulottek. Az
legalabb nem titkolja, hogy nem-tudomanyos; ez utobbi pedig tudomanyosnak
latszik, epp ez a fo veszelye.
Az is veszelyes lehet(?), ha egy - foltetlenul erdekes - eredmenyt ugy
talalunk az ismeretterjesztesben, hogy "ez van", hogy "ez az egyedul
helyes gondolkodas". Eppen az ilyen felreolvasott ismeretterjeszto munkak
eltetik azt a "new age"-tipusu allaspontot, hogy a tudomany vaskalapos,
semmi ujra nem nyitott, es mint ilyen, mar-mar bunos dolog azt muvelni. Es
errol az oldalrol is megerositest kapnak az UFO-hivek.
Nem lehet, hogy az altudomanyok terjedese ellen azzal tehetnenk a
legtobbet, ha magunkon kezdenenk a valtoztatasokat? Ha maskent, mas
hangsulyokkal fordulnank az ismeretterjesztes fele. Tetszik, nem tetszik:
a termeszettudomany alap- es kozepfoku oktatasa hamarosan egesz siralmas
szinvonalra erkezik; es vegul az ismeretterjesztokre marad, hogy a
tarsadalomban egyaltalan valamilyen termeszettudomanyos gondolkodast
alakitsanak ki.
Nem tudom, nem az tenne-e jobbat e teren, ha nem a fekete lyukakat es
egyebeket allitanank az ismeretterjesztes eloterebe, hanem magat a
tudomanyos modszert. Ezt nem tudom, hogy hogyan kellene csinalni: ha
egeszen konkret tenyeket fogalmazunk meg, akkor azt tesszuk, mint eddig;
ha altalanosan es arnyaltan fogalmazunk, abbol az egyszeru erdeklodo nem
fog sokat megerteni, es megint nem jutottunk elore.
Ezzel az arnyalt dologgal probalkoztam a Meteorban, pont egy eve, a
Megfigyelheto kozmologia? cimu irasomban. Az a cikk kifejezetten nem az
eredmenyekrol, hanem a modszerekrol kivant szolni, arrol, hogy milyen
allagu talajon kell mozogni annak, aki ezt a nehez temat akarja kutatni,
es milyen lehetosegei vannak megis, ha valahol fogast akar talalni. Inkabb
szinvazlat, mint grafika. Az a cikk eppen ezert eleg nehez olvasatu lett,
es meg az is folmerult, hogy a Meteorban nem lehet kozolni. Vegul megis
megjelent, en magam fogyatekossagaival egyutt sem tartom sikertelen
munkanak, epp a font vazoltak miatt.
Masik pelda: a fekete lyuk. Itt a szokasos nepszerusites elmondja, hogy a
suruseg novelesevel a szokesi sebesseg minden hataron tul no, es amikor
eleri a fenysebesseget, onnantol kezdve fekete lyuk van. Ez a
"felklasszikus" illusztracio bemutat valamit, ami alapjan az
esemenyhorizontot el lehet kepzelni, am nem szol arrol, hogy miert esik
ossze ilyenkor maga a szilard test szingularitassa! Itt en azt is el
szoktam mondani, mintegy masodik lepeskent, hogy a fekete lyuk szigoru
matematikai objektumkent is teljesen leirhato; es hogy a matematikai
alakbol az derul ki, hogy nagy es igen suru tomeg mellett a ter
(teljesen matematizalhato modon) erosen kezd hasonlitani a mialtalunk
idonek nevezett valamire. Az, hogy a fekete lyuk belsejeben csak a centrum
fele lehet zuhanni, annyira termeszetes dolog, mint az, hogy a mi oraink
nem jarnak visszafele: ez a ket jelenseg valojaban ugyanaz. Igy a fekete
lyuk sem egy rettenetes es kiismerhetetlen objektum, hanem egeszen
hasonlo, mint a mi vilagunk "idekint".
Ezt persze nem szoktak erteni, de erdekesnek talaljak. Nem tudom, hogy
tovabb vezet-e ez, mint a "felkalsszikus" szemlelet, talan igen.
Nem tudom, hogyan kellene csinalni. Talan meg egy elem: az
ismeretterjesztest teljesen at kellene venni az ujsagiroktol, es
szemelyesebbe kellene tenni; hiszen a (jol-rosszul) leirt ismereteknel
talan fontosabb maga a gondolatmenet, es maga a szakember, aki mindezek
mogott all. (Reagalva egy masik levelre: az ember akkor is, ha ateista,
vagy jezsuita, vagy brahmanista vagy barmilyen vallasu.)
Nagyon fontosnak tartom az ismeretterjesztest, talan ezert is lepnek meg
mostanaban ezek a gondolatok... Nem tudom, lehetne-e tenni valamit, ami az
ismeretterjesztoket osszefogja, pl. az MCSE berkein belul; levelezolista,
szakcsoport, valami forum, ahol ezekrol a temakrol lehetnem ertekezni. Azt
is el kellene kerulni, hogy a jelenlegi szakcsoport-szerkezet
foldarabolodjon, azt is el kellene kerulni, hogy inaktiv levlistakat
hozzunk letre.
Azt hiszem, azert sikerult valahogyan visszakanyarodni a vitaindito iras,
a nep kozt terjedo tudomanyos mesek haszna es kara teruletere, meg ha
nincs is igazam...
Udvozlettel,
SzMGy