Dátum: Thu, 24 Mar 2011 12:49:58 +0100
Feladó: Gyula Szabo
Tárgy: Re: ---== CSILLA #7004 ==---
Üdvözlöm a Gyulákat, lassan már nem is ismerem ki magamat magunk közt. :)
Média-ügyben hadd ejtsek el én is pár gondolatot...
> "Valóban három Nap sütött volna az égbolton?" cím kissé olyan... olyan kozmás ízű, nem az igazi. Így, hogy a két dolog egymás mögé került, szembeötlővé vált.
Jó címet adni a legnehezebb. Szerintem legalább háromféle cím van, van
címke, amiből semmi sem derül ki, de jól azonosítható ("A Karamazov
testvérek"), van cím, ami rövid cikk ("Távolságrekorder galaxishamlazt
azonosítottak"), és van cím, ami kizárólag arra való, hogy feltűnést
keltsen és olvasd el a szöveget ("Három kontinensnyi rádiótávcső"). A
mostani konkrét esettel (a három Napos) talán annyi kifogást lehetne
emelni, hogy egyensúlyoz a 2. és a 3. cím-lehetőség között (három Nap
- ez az "olvasd el" kategória; "volna" - tehát nem úgy volt, ez meg a
"rövid cikk" kategória felé hajlás); és a kategóriák keverése a
legnehezebb eset. (Bár megoldható: "Változó homokdűnék és egy szép
szív a Mars legújabb fotóin"). De itt a lényeges probléma szerintem
nem csillagászati természetű, hanem újságírói.
Ettől _teljesen_ különbözik az az eset, hogy "az Apollo-13 vitt
utóljára embereket a Holdra" - vagy hogy szólt a jelzett mondat).
> nagyközönség tompa érdeklődésének ráirányítása egy légköroptikai jelenség bármilyen rövid és emészthető magyarázására elszomorító módon szükségessé teheti az ilyen kínos cikornyákat.
Én nem fogalmaznék ilyen elitistán. Nagy a háttérzaj, meg kell tudni szólalni.
> A "Média" már sokszor kihúzta a gyufát nálunk, és ezeknek az emléke láthatólag nem múlt el.
Viszont a harag rossz tanácsadó, mint tudjuk.
> Emese azt írta magáról, hogy "egy médiában dolgozó, aki próbál mindig alapos lenni". Nos, eredetileg én nem akartam volna ezt mondani, de mégis megjegyzem: ne próbáljon alapos lenni. Legyen alapos. Pont.
> mi erőfeszítéseket tettünk és teszünk ezeken a területeken az ismereteink megszerzéséért, és közülünk nagyon sokan erőlködnek azon, hogy ebből valamennyit másoknak is átadhassunk.
Szóval én itt látom a lényeges problémát. Egyrészt: az pont igaz, hogy
a szakma közelében sokan sokféle körülmények között tartottunk már
ezt-azt, olyasmi ismeretátadó vagy háttérelemző tevékenységet, ami
általános esetben a média feladata (is). Így aztán kijelenthető, hogy
ezen a partikuláris területen (mikor mit lehet mondani, mit nem,
hogyan lehet mondani stb.; továbbá: mik a releváns források, miket
kell figyelmen kívül hagyni stb.) jóval nagyobb a gyakorlatunk, mint a
médiamunkásoknak. Az újságírónak ugyanis nem egyetlen részterületen
kell ezeket a képességeket megszereznie, hanem mindennel kapcsolatban.
Ezért az újságíró - nem tehet mást! - a saját érdeklődésén keresztül
"szimulálja" az olvasót, majd a saját kérdéseire próbál választ
szerezni - jól vagy rosszul. Az agyvérzés kerülgetett, amikor egy
interjú után megláttam a szerkesztett szöveget, ami nem is hasonlított
ahhoz, amit mondtam, és gyakorlatilag újraírtam a cikket. Erre az
újságíró öntudatosan az asztalra csapott, hogy "az, hogy mi érdekli az
olvasót, és hogy ezt hogyan kell megfoglamazni, az az _ő_ szakmája,
meg az _ő főnökéjé_, és ebbe én biztosan ne szóljak bele. Erre
visszavontam az egész interjút, és nem volt kár érte, most komolyan
mondom.
Szóval ezzel azt akartam illusztrálni, hogy tényleg nem egy kategória
a szakmai ismeretterjesztési gyakorlat és az újságírás. Én az
elitizmustól azonban mindenkit óvnék, egy tisztességes, kicsit
pontatlan de jószándékú cikk egy nagy olvasottságú lapban még mindig
többet használ, mint árt, és ezért hálásnak kell lennük! Nem pedig
bedurculni, és azt mondani, hogy "ehhez jogunk van". Viszont más
oldalról, ha a szakmához értő, ismeretterjesztésben gyakorlott
nyilatkozó azt mondja, hogy az újságíró most marhaságot csinál, akkor
a T. újságíró se(!) hivatkozzon arra, hogy ő tudja, hogy mi kell az
embereknek, mert nem tudja. Legföljebb annyit tud, hogy őt, meg a
főnökét, mi _érdekli_.
> Kézenfekvő a kérdés, amit most is feltettetek néhányan: miért nem néz utána? Ez pont ugyanaz a helyzet, mint a rossz helyesírás.
Nem ugyanaz. Ha utána is néz, annyi állatságot találhat, és ezeket
olyan könnyű megkajálni, ha nem működnek benne a természetes szűrők.
Ezeknek a meglétét elvárni pedig nem annyira egyszerű ám! Ha
Bóthidarma nádszáláról kellene értekeznem, hát komolyan mondom én is
zavarban lennék azzal kapcsolatban, hogy melyik forrás a hieteles. A
wiki biztosan nem, nagyon nagyokat lehet tévedni az alapján.
Egyszerűen egy több év alatt megszerezhető általános ismeretre lenne
szükség a területen ahhoz, hogy a hülyeséget kiszúrja az ember. És
mindenhez nem lehet érteni (ezért is jobb lenne, ha a médiamunkás
nagyobb figyelemmel és bizalommal fordulna a szakmai
ismeretterjesztőkhöz).
Másrészt, a szöveg leírása sem triviálisan egyszerű, ezt legkésőbb
Kuhn óta elég pontosan tudjuk. Egyszerűen a tudományos, vagy
ismeretterjesztő színvonalhoz hozzátartozik egy nyelv, amit
nyelvtanulási módszerekkel lehet elsajátítani. Csak a saját cikkeimre
gondolva, ma már látom, hogy egy-egy általam tíz éve leírt komplett
bekezdést simán el lehetett volna intézni egy mellékmondattal vagy
egyetlen találó szakszóval. Ismeretterjesztő cikkben is, szakcikkben
is. Ma jobban beszélem a nyelvet, a szaknyelvet is, a csillagászati
nyelvet is, mint tíz éve.
Épp tegnap mondtam egy középiskolásomnak, hogy szállítsa hamar az
általa megírt cikket (angolul), mert még le kell fordítanunk! Nem
Englishre, mert a szöveg Englishül van, hanem Astronomyra kell
fordítani, mert nem Astronomyul van.
És ez a nyelvtanulás egy nagyon lassú munka, és elmélyült olvasást,
továbbá sok előadást és írásos anyag előállítását igényli (mint a
nyelvtanulás általában). És ugye, ha újságírónk megtanul mondjuk tíz
év alatt "ismeretterjsztő csillagászatul" megszólalni, még mindig csak
egy partikuláris területhez ért majd! Szóval a helyzete szinte
reménytelen...
> És itt van a kutya elásva. Hogy ilyenben sem bizonytalan. Ha egy kicsit is járatos lenne ebben a dologban, rögtön megakadna a szeme, hogy ácsi, ennek a duplájával is repültek már kísérleti gépek a légkörben.
...és ezek ráadásul partikuláris ismeretek is. Nem biztos, hogy akár a
középiskolai oktatás színvonalával ezen lehetne javítani (pl.
emlékszel még a karlócai béke feltételeire? vagy pl. "Földkérdés
Magyarországon az Aranybullától II. Józsefig" - nálunk konstans ez
volt a büntetődolgozat cím, ha valaki pl. témazáróról hiányzott. Akkor
indenki tudta, ma egy fél mondatot nem tudnék róla improvizálni).
> Nem tudom, hogy működik a média. Nem tudom, hogy lenne-e idő a témákban jártasakkal elolvastatni a kitenni tervezett híreket, azokat, amelyeknek a témájában az írója nem tekintheti magát járatosnak.
Nem lenne. Úgy működik - az a része, amit láttam - , hogy hopp, X
kolleginának van egy szabad délelőttje, viszont itt van ez az
állatorvos eset, hozzuk őket össze, kollegina, délre legyen itt két
felkk egy fényképpel a tehenek nőgyógyászatáról. És ott kell lennie,
különben kollegina repül.
> Ha viszont volna rá idő, és ma az internet birtokában ez már igazán nem igényelne futkosást, akkor keressenek embereket, akik hajlandóak rendszeresen hozzátenni a maguk korrekcióit és javaslatait. Alaposságnak én ezeket nevezem.
Viszont: ismereteket nem az 1.0 médiából szerzünk! Tessék szakmai
blogokat olvasni inkább. És még inkább: könyveket! Azt semmi sem
pótolhatja. Nem is fogja sosem pótolni.
> Én nagyon szeretném látni, hogy a helyzet javul, hogy a természettudományos ismeretek becsülete visszatér.
Nem hiszem, hogy a terület becsületén múlna konkrétan ez a kérdés. Az
imént vázolt működési mechanizmusok alapján, szerintem, azon múlna,
hogy az újságírók, ha szakmai feladatot kapnak, a mainál sokkal
nagyobb bizalommal forduljanak szakmai szervezetek és tudásközpontok
felé segítségért! ÉS fogadják el azt a szöveget egyfajta standardnak,
amit a feltett kérdésre kapnak válaszul. CSAK így lehet áthidalni a
relevanciaproblémát és a nyelvtanulás problémát. Ezt a kettőt az
újságíró sosem fogja lekűzdeni azokon a területeken, amihez érteni
kellene. És az újságíró CSAK EZUTÁN tegye hozzá a magáét, annak
érdekében, hogy a keletkező szöveget minél többen el is olvassák.
SzGy