Dátum: 2001. március 7., 14:44
Feladó: Keszthelyi Sandor --
Tárgy: Csillagaszati ko(szo)nyvismertetesek 24.
HUYGHE, Edit -- HUYGHE, Francois-Bernard:
Világképek. Az Univerzum ezeregy meséje
Galilei előtt.
(Eredeti: Images du Monde, 1999.) Fordította:
Vaszócsyk Crista. Szakmailag ellenőrizte:
Makovecz Benjamin. Felelős szerkesztő: V.
Detre Zsuzsa.
Budapest, 2000. Európa Könyvkiadó.
Reálszisztéma Dabasi Nyomda RT. ny., 294
old. (+színes táblák, szövegközi ábrák). Ára:
2500 Ft.
Kapható a könyvesboltokban.
Egyesek szerint rengeteg szemét áramlik
Nyugat felöl. Nos ez a könyv is PA 270 irányból
érkezett, mégis csodálatosan gazdag tárháza a
tudásnak. Ilyesmiktől voltunk elzárva fél
évszázadig, úgy látszik most efféle könyvek is
el-eljutnak hozzánk.
Nagyon nehéz erről a csillagászattörténeti
vagy inkább kozmológiatörténeti könyvről
(röviden) írni, annyira sok minden van benne. Az
emberi történelemben rengeteg világképet,
világnézetet, világról alkotott képzelgést,
hiedelmet, elgondolást ötlöttek ki elődeink.
Jópofa az alcímben írt "Ezeregy mese"
kifejezés, de aztán a könyv végén a "Száz
kozmológiai rendszer" fejezetben csak úgy
szúrópróbaszerűen tényleg felsorol 100 darab
vélekedést nagy gondolkodóktól!
Mivel Világmindenség csakis 1 darab van,
ebből a 100-ból biztosan téves legalább 99
világkép! Akkor meg minek ezeket ismertetni?
Csak azért mert: az előttünk élő emberek
találták ki, írták le, gyilkolászták egymást vélt
igazukért, stb.....és ezalatt "mellesleg"
kialakult a természettudomány maga is!
A szerzőpár felfedezőútra hívja az olvasót: a
képzelt kozmoszok labirintusába, egy különös
helyre: a lehetséges univerzumok múzeumába.
Az őskori hiedelmeken, az ókori, a középkori
(arabus és keresztény) nézetekig vezetnek.
Mindazon korokban amíg csakis a puszta
szem volt a megismerés fő eszköze.
Közben a csillagászat alapjai (nap, hét,
hónap, évszakok, évek, Hold, bolygók,
időmérés, naptárkészítés, stb.) segítenek a
világ lassú, de nagyon-nagyon lassú
megismerésében. Így jutunk el az óvatos
Kopernikuszig, a merész Brunoig, majd a
realista Galileiig.
A magyarázatoknak három csoportja van: a
mitikus, a filozófiai-teológiai, és a tudományos.
Mintha az Univerzum rendjét vagy
rendetlenségét csak háromféleképpen
magyarázhatnánk: egyszer emberfölötti lények
cselekedeteivel, ebben az esetben a Kozmosz
egy történet eredménye. Másrészt megidézve
egy transzcendens okot vagy célt, amelyet
legtöbbünk Istennek nevez, ekkor a
Kozmosznak jelentése van. Végezetül
magyarázhatjuk az Univerzumot formáló anyag
vagy energia saját alapelveire hivatkozva --- egy
ilyen Kozmosznak törvényei vannak.
Így együtt sosem volt olvashattunk magyarul
pl. a kínai, indiai, iszlám, brazil indiánok, maják
világképeiről és csillagászatáról.
Anaximandrosz, Philoáosz, Kalipposz,
Xenophanész, Alhazen, Alpetragius,
Bonaventura, Bacon, Buridan, Cusanus,
Guillaume d'Auvergne, stb. neveit ha leírva
láttuk is, ki tudta, hogy mikor, mit
csillagászkodtak. Itt nézeteik és kozmológiájuk
is olvasható. A szerzők jó franciákhoz illően
bőségesebben ismertetik a 13-14. századi
párizsi egyetemen tanító, vitázó tudósokat.
Nem baj! Ezekről se nagyon tudhattunk itt
Hunniában.
Különös, hogy a mai "Nagy Bummm"
elmélet is felmerült már több ezer év óta, több
kultúra mítoszában (maja, sumér, kinai,
amerikai indián, sőt bibliai). Persze ennek
bizonyítása szabadszemmel nem ment! De
egyszercsak jött Galilei, aki végre bizonyítható
dolgokat mondhatott a világegyetemről, attól
kezdve a csillagászat is objektív,
felülvizsgálható, távcső által igazolható lett.
Bár szórakoztató is, azért nem könnyű
szövegű a könyv, gondolkodásra késztet,
kavargó fejjel teszi le az ember.
Viszont egyértelműen gyönyörűek a
közbenső színes képtáblák, melyek kitűnő
nyomdatechnikával készültek. Ezt a szép
könyvet élvezve: arra a párezer éves mítoszra
gondolhatunk: A világ egy isten
maszturbációjából született!?
(KSZ)
Keszthelyi Sándor (Köszö)